Téveszmék a Bibliáról


Néhány általánosan elterjedt, azonban téves adatot ill. vélekedést írtam az alábbiakban össze a Bibliával és a kereszténységgel kapcsolatban.

1. Ádám és Éve egy alma megevésével vétettek Isten parancsának. Valójában az alma egy kései, elsősorban nyugat-európai interpretáció. A Biblia nem azonosítja, hogy pontosan milyen gyümölcsről van szó. Úgyszintén előfordult a zsidó és különösen a keresztény hagyományban búzával, függével, szöllővel, birsalmával, sőt – Amerika felfedezése után – paradicsommal való azonosítás.

“A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.” (Teremtés Könyve 2:16-17.)

2. A Tízparancsolat tiltja a hazugságot. Valójában a hamis tanúskodást tiltja, azaz csak a hazugság egyik változatát.

“Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen.” (Kivonulás Könyve 20:16.)

3. A Tízparancsolat parancsai azonosak az egész zsidóságban és kereszténységben. Maguk a parancsok valóban azonosak, azonban a számozásuk eltérő. Ezért hibáznak egyes kvízműsorok, mikor pl. megkérdezik, hogy melyik az 5. parancsolat, ugyanis hozzá kellene tenniük, hogy melyik hagyomány szerint.

Alapvetően három különböző számozási rendszer létezik: zsidó, görög, s latin!

A zsidó rendszerben:

  1. “Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.”
  2. “Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok.”
  3. “Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi.”
  4. “Gondolj a szombatra és szenteld meg. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek. Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte.”
  5. “Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.”
  6. “Ne ölj.”
  7. “Ne törj házasságot.”
  8. “Ne lopj.”
  9. “Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen.”
  10. “Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé.”

A görög számozási rend a zsidó rend szerinti 1. parancsolatot egyszerűen bevezetőnek tekintette a 2. parancsolathoz, viszont a 2. parancsolatot pedig két részre osztotta. Tehát a görög számozási rend szerint az első két parancsolat:

  1. “Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.”
  2. “Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok.”

A 3.-10. parancsolat egyezik a görög és a zsidó számozási rendben.

A latin számozási rend – érthető okokból ez a legismertebb Magyarországon –  különbözik a legjobban a másik két rendszertől. A latin számozás a zsidó és a görög számozási rend szerinti első két parancsolatot egynek veszi, azaz a latin számozásban az első parancsolat így hangzik:

  1. “Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok.”

A latin számozási rend szerinti többi parancsolat így eggyel “késik” a zsidóhoz és a göröghöz képest, azaz a 3. zsidó/görög parancsolat pl. csak a 2. a latin számozásban. Viszont, hogy megmaradjon a parancsolatok száma tíznek, a 10. zsidó/görög parancsolatot a latin rendszer ketté választja a következő módon:

  1. “Ne kívánd el embertársad feleségét.”
  2. “Ne kívánd el embertársad házát, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé.”

A latin számozási rendszert a katolikusok és a luteránosok használják. Míg a görög rendszert a keleti egyházak (khalkedóni ortodox, nem-khalkedóni ortodox, asszír), a kálvinisták, az anglikán, s a legtöbb egyéb protestáns felekezet használja. Egyes újprotestáns felekezetek a zsidó számozási rendet használják.

4. A szeplőtelen fogantatás katolikus dogmája. A szeplőtelen fogantatás katolikus dogmája a közhiedelemmel ellentétben nem azt jelenti, hogy Mária szeplőtelen módon hozta a világra Jézust. Ezt ugyanis az egész kereszténység vallja. A szeplőtelen fogantatás katolikus dogmája azt vallja, hogy maga Mária született szeplőtlenül. Ezt csakis a katolikusok vallják.

5. Mária Magdaléna, a prostituált. Valójában kora-középkori latin értelmezésről van szó. Sem az eredeti szövegben, sem a nem-latin hagyományban nem szerepel Mária Magdalénáról, hogy prostituált lett volna, mielőtt Jézus követőjévé vált. Az eredeti szöveg szerint démonok által volt megszállva Mária Magdaléna, de nem volt semmi esetre sem prostituált.

“Vele {Jézussal} volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akiből hét ördög ment ki” (Lukács Evangéliuma 5:1-2.)

6. Jézus volt az első kommunista. Személyesen ezt a legaljasabb rágalomnak tartom, bár sok esetben az ok nem rágalmazási vágy, hanem őszinte tudatlanság. Jézus nem volt se kommunista, se fasiszta, se kapitalista, se demokrata, se antidemokrata, se semmilyen más -ista vagy -ata! Jézus nem akarta sem a létező politikai hatalmat megdönteni, se vagyoni egyenlőséget nem akart.

“Adjátok meg a császárnak, ami a császáré” (Máté Evangéliuma 22:21.)

“A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe.Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon. Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? Nem fogadott fel minket senki – felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe – mondta nekik. Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak – mondták -, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. Barátom – felelte egyiküknek -, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok?” (Máté Evangéliuma 20:1-15.)

“Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. – Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. – Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. – Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre!” (Máté Evangéliuma 25:14-30.)

7. A Biblia azt mondja: “Segíts magadon, Isten is megsegít”. Nem mondja azt, ez egy közmondás, nem bibliai idézet.

8. A gonosz, hataloméhes papok meghamisították a Bibliát, s mindenfélét beleirkáltak. A manapság népszerű, összeesküvéselméletekre alapuló bulvárkönyvek és filmek egyik kedvenc témája a gonosz keresztény egyház, mely még a Bibliát is képes volt átírni, hogy így nagyobb hatalomra tegyen szert, s ezáltal is növekedhessen az egyház vagyona és a pedofil papok száma. Tévedés, a modern bibliakritika csak apró elírásokat és egyes fordítási hibákat tudott felmutatni, ezek az elemzések segítettek a pontosabb új szövegváltozatok létrehozása érdekében. Nincs semmilyen betoldás, változtatás, törlés a legrégebbi szövegekhez képest a későbbi változatokban.

9. A Biblia nem ér semmit, mert Konstantin császár állapította meg a tartalmát hatalmi szempontokat figyelembe véve, a 325. évi nikaiai zsinaton. Tévedés. A nikaiai zsinat határozatait el lehet olvasni, még csak nem is foglalkoztak a Biblia tartalmával. Tartalmának megállapítása és véglegesítése egy hosszú folyamat eredménye, mely csak a IV. sz. végén zárult le. Ez is bizonyítja, hogy nem az Újtestamentum hozta létre az Egyházat, hanem az Egyház hozta létre az Újtestamentumot, mint hagyománya írásos részét. A Biblia és az Egyház egymás ellen való kijátszása népszerű, de teljesen alaptalan.

10. Jézus i. e. 1-ben december 25-én született. Nem, az év Dionysius Exiguus, szerzetes (V-VI. sz.) téves számításán alapszik, a dátum pedig direkt úgy lett kiválasztva, hogy a téli napforduló korabeli napjával egyezzen, azaz kiválasztásakor sem valódi születésnapnak, hanem emléknapnak számított. A lényeg, hogy az évszámot illetően a legtöbb modern kutató i. e. 4., 5., 6. évet határozza meg, ami pedig a dátumot illeti,  a legkülönbözőbb elképzelések léteznek, a legnépszerűbbek áprilisra, májusra, novembere teszik, de a Karácsony napjához közeli decemberi és januári dátumnak is vannak hívei.

Reklámok