Bulgáriai általános választások


A magyarországi választások alapján szeretett volna valaki összehasonlítást készíteni más volt kommunista államokkal, s az egyik hiányzó – pontosabban nem elég részletesen dokumentált – példa Bulgária lenne.

Történelmi visszatekintés

A bolgár parlamentarizmus története 1879-ben kezdődik. Az első parlamenti választás 1879-ben történt. Ezzel a választással alakult meg az Első Nagy Nemzetgyűlés. A “nagy nemzetgyűlés” név nem nagyzolás eredménye, hanem jogi terminus. Ugyanis a bolgár alkotmányjog a kezdetektől különbséget tesz a “nagy nemzetgyűlés” és az “egyszerű nemzetgyűlés” között. A kettő között a különbség az, hogy új alkotmányt csak nagy nemzetgyűlés fogadhat el, s úgyszintén a hatályban lévő mindenkori alkotmány bizonyos – magában az alkotmányban meghatározott – paragrafusait kizárólag nagy nemzetgyűlés változtathatja meg: ezek jellemzően az alkotmány legfontosabb részei.

A másik bolgár sajátosság az alkotmánycentrikusság. Minden nagy változás első lépése új alkotmány elfogadása volt. Miután Bulgária 1878-ban felszabadult az oszmán-török irányítás alól (fél-független állam lett, a szultán jelképesnek mondható főhatalma alatt), 1879 elején összehívásra került az Alapító Nemzetgyűlés. Ez jogilag szintén nagy nemzetgyűlésnek minősül, bár nem nevezik annak, mivel ebbe  a nemzetgyűlésbe csak a képviselők egy része került be választás útján, a képviselők jelentős része kinevezés útján nyert mandátumot. Ez a nemzetgyűlés alkotta meg az első bolgár alkotmányt, mely 1879-1946 között volt hatályban. Miután az alkotmány megalkotásra került, a nemzetgyűlés nem-választott tagjainak mandátuma megszűnt, helyükre új választás útján új képviselők kerültek megválasztásra, míg a választás útján mandátumot kapott képviselők mandátuma folytatódott, ezzel megalakult 1879-ben az Első Nagy Nemzetgyűlés, mely összesen egy napig ülésezett, majd pedig – természetesen még szintén 1879-ben – az Első Egyszerű Nemzetgyűlés is megválasztásra került.

Bolgár sajátosság, hogy a nemzetgyűléseket számozzák. Kivétel az említett Alapító Nemzetgyűlés, melynek nincs száma, mivel nem minden képviselője volt választott. Így az egyes számot az 1879 végén működni kezdett és egy napot ülésezett Első Nagy Nemzetgyűlés viseli. A bolgár szokás szerint a nagy nemzetgyűlések és az egyszerű nemzetgyűlések számozása külön történik.

A nagy nemzetgyűléseknél a 7-es számnál tartunk (a Hetedik Nagy Nemzetgyűlés 1990-1991 között működött), míg az egyszerű nemzetgyűléseknél a 41-es számnál (a Negyvenegyedik Egyszerű Nemzetgyűlés a jelenlegi, 2009-ben megválasztott).

A teljesség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a kommunista alkotmány életbelépése utáni első “választáson” a hatalom, demonstrálandó, hogy új rendszer van, újrakezdte a számozást, azaz 27. egyszerű nemzetgyűlés helyett 1949-ben az 1. nemzetgyűlés kezdte meg “munkáját” (“egyszerű” jelző nélkül). Ez erősen zavaró, hiszen majdnem ugyanezen a néven már volt egy egyszerű nemzetgyűlés – mint említettem – 1879-ben. A kommunista időkben 9 nemzetgyűlésig jutottak el. A zavar 1990-ben került megoldásra, amikor visszamenőlegesen átszámozták a kilenc kommunista nemzetgyűlést, egyszerű nemzetgyűlésnek 27-től 35-ig számozva őket, így az első ismét demokratikusan megválasztott egyszerű nemzetgyűlés már a 36-os számot viselte 1991-1994 között.

pontosság kedvéért megjegyzem, hogy az 1991-es bolgár alkotmány – bár továbbra is fenntartja a kétféle parlament közti különbség – immár a “nagy nemzetgyűlés” és a “nemzetgyűlés” szavakat használja, azaz hivatalosan elhagyta az “egyszerű” jelzőt. Azonban itt továbbra is az “egyszerű nemzetgyűlés” kifejezést fogom használni a félreértések elkerülése végett.

A hét posztkommunista parlamenti választás

A rövid – de szükséges – történeti kitérő után a kommunizmus bukása utáni helyzetről számolok be, mivel végülis ez a fő témám.

A kommunizmus bukása után még néhány hónapig működött a 9. nemzetgyűlés (új nevén: Harmincötödik Egyszerű Nemzetgyűlés), melye elfogadta a legfontosabb jogszabályokat a kerekasztal-tárgyalások döntései alapján. Az elve ugyanaz volt, mint a kommunista időkben: míg akkoriban a Párt döntéseit fogadta el érdemi vita nélkül a parlament, most a kerekasztal-tárgyalásokét, ugyanúgy érdemi vita nélkül.

Azóta 7 parlamenti választás történt Bulgáriában:

  • 1990 – Hetedik Nagy Nemzetgyűlés,
  • 1991 – Harminchatodik Egyszerű Nemzetgyűlés,
  • 1995 – Harminchetedik Egyszerű Nemzetgyűlés,
  • 1997- Harmincnyolcadik Egyszerű Nemzetgyűlés,
  • 2001- Harminckilencedik Egyszerű Nemzetgyűlés,
  • 2005- Negyvenedik Egyszerű Nemzetgyűlés,
  • 2009- Negyvenegyedik Egyszerű Nemzetgyűlés.

Választási rendszer

A választási rendszer szerint 3 csoportba osztható a 7 választás:

  • A nagy nemzetgyűlésbe 400 képviselő került megválasztásra. 200 képviselő megyei területi zárt pártlistákon (azaz a választópolgár nem változtathat egy adott pártlistán belül a jelöltek sorrendjén) 4 %-os parlamenti küszöb mellett nyerte el mandátumát, míg 200 képviselő egyéni választókörzetekben, két fordulóban került megválasztásra – az első fordulóban az szerzett mandátumot, aki az érvényes szavazatokból 50 % + 1-et megkapott, s amennyiben ilyen nem volt, akkor a második fordulóba az első fordulóban az első 3 helyen végzett jelölt került, s közülük a második fordulóban szerzett jelölt nyerte el a mandátumot. Az egyéni választókerületben vesztes jelöltekre leadott szavazatokat nem kompenzálta a rendszer. Országos kompenzációs lista nem volt, a területi listák közti kompenzáció a D’Hondt-módszerrel került megállapításra. Független jelöltek kizárólag egyéni körzetben szerepelhettek.
  • Az 1991-2005 között megtartott egyszerű nemzetgyűlési választásokon 240 képviselői mandátum került kiosztásra, szintén kizárólag zárt pártlistás alapon. Az ország 31 választókerületre lett felosztva: Bulgáriában 28 megye van, ezek közül 26 egy-egy választókerületet alkotott, míg a 2 legnépesebb 2 ill. 3 választókerületre lett osztva. A rendszerben lehetőség volt független jelöltek indulására is, minden független jelölt  egyszerűen egy külön egytagú pártlistának számított, ugyanazokkal a követelményekkel, mint a pártok listái. A 4 %-os küszöb itt is megvolt, szintén a D’Hondt-módszer lett alkalmazva a mandátumok megállapítására.
  • A 2009-es egyszerű nemzetgyűlési választásokon szinte azonos volt a rendszer, mint 1991-2005 között. Csupán két újítás lett bevezetve. Az egyik, hogy az addig – logikailag értelmetlen okokból – sokat kritizált D’Hondt-módszert lecserélték a Hare-Niemeyer-módszerre a mandátumszámításnál. (Nem mesélném el a különbséget, mert túl hosszú, lásd az angol Wikipédiát erről, mindkét rendszerről van cikk.) A másik jelentős újítás, hogy a 240 képviselőből csak 209 lett a megszokott zárt területi pártlistás rendszerben megválasztva, 31 képviselő egyéni körzetben került megválasztásra, minden választókörzetben 1-1 egyéni jelölt volt, egyfordulós rendszerben (a legtöbb szavazatot kapó jelölt nyeri el a mandátumot). A vesztes egyéni jelöltekre leadott szavazatokat nem kompenzálta a rendszer.

Eredmények

Természetesen nem célom részletesen bemutatni a 7 parlamenti választás eredményét: ez egyrészt 20 oldal terjedelem lenne, más részről pedig egy magyar szempontú összehasonlítás számára úgyis teljesen irrevelánsak a pontos eredmények pártok szerint. Csak a tendenciákat szeretném jelezni.

Az 1990-es nagy nemzetgyűlési választáson három erő került a parlamentbe. A szocialisták – a Bolgár Kommunista Párt a választások előtt nevét Bolgár Szocialista Pártra változtatta, tehát nem újraalakult, hanem csupán nevet változtatott – vezette választási tömb (de facto ez nem egy valódi választási szövetség volt, mivel a benne szereplő pártok saját súllyal nem rendelkező fantomszervezetek voltak) a mandátumok 58 %-át szerezte meg. Az ellenzéki szövetség 37 %-ot szerzett meg, míg a török kisebbségi párt a mandátumok fennmaradó részét: 5 %-ot. Az ellenzéki szövetségről (Demokratikus Erők Szövetsége) tudni kell, hogy ez egy teljesen heterogén szervezet volt, magyar példával úgy lehetne mondani, mintha az 1990-es magyar választásokon az MDF, az SZDSZ, a Fidesz, a KDNP, az MSZDP és az FGKP egyetlen pártszövetségként indultak volna. Szinte egyetlen közös vonásuk az volt, hogy elutasítottak a kommunista rendszert.

A következő térképeken igyekeztem választókerületek szerint reprezentálni a helyi szinten nyertes politikai erőt:bgprov1990

A szocialisták alakítottak kormányt kezdetben (a kormányfő az utolsó kommunista kormány vezetője lett), azonban hamarosan lemondani kényszerült az ellenzék által támogatott utcai tüntetések miatt, így nagykoalíciós kormány alakult a Bolgár Szocialista Párt és a Demokratikus Erők Szövetsége részvételével, egy független, bár a szocialistákhoz közeli miniszterelnökkel.

A fő jobbközép erő identitásáról már szóltam, de lássuk a két további fő pártot is, mely jellemző volt a kezdeti időszakban.

Ami a szocialistákat illeti, tipikus posztkommunista pártról van szó. Az MSZP-hez hasonlítva a fő különbség talán az, hogy kezdetben – nagyjából a nagy 1997-es szocialista bukásig – ez egy nagyon heterogén párt volt, melyben mind a szociáldemokrata, mind a hagyományos reformkommunista, mint a “baloldali nacionalista” (lásd Milosevicset Szerbiában) irányzat jelen volt. Az 1997-es szocialista bukás utáni pártvezetés (akit gyakorlatilag a jelenlegi köztársasági elnök fémjelzett) kiszorította a pártból mind a nacionalista, mind a reformkommunista irányzatot, így lett a párt a nyugat-európai modellhez hasonlítható balközép politikai erő. Az ideológiai letisztulás ellenére ez még mindig azonban leginkább nemzedéki nosztalgiapárt. Minél idősebb egy korosztály, annál több a szocialista szavazó, a nyugdíjasok között egyenesen ez a legnagyobb politikai párt.

A török kisebbségi párt (Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért) hivatalosan nem kisebbségi párt, mert a bolgár alkotmányjog tiltja az etnikai vagy vallási alapú pártokat, de a gyakorlatban erősen az. Bár a pártban vannak etnikailag nem törökök is, s kis számban kap nem török szavazatokat is, a bulgáriai törökök 95 %-ban mindig erre a pártra szavaznak. A párt egyébként magát liberálisként azonosítja, tagja is különböző nemzetközi liberális szervezeteknek, azonban a kisebbségi jelleg miatt nem fogható fel egyszerű liberális pártként.

Az 1990-es parlament mandátumának végéig a Demokratikus Erők Szövetségéről részek váltak le és önállósultak. A következő évi, 1991-es választásokon ezek az önállóan induló új pártok egyike sem tudott bejutni a parlamentbe. Ismét három erő került be a parlamentbe. A szocialisták ezúttal a mandátumok 44 %-át megszerezve elvesztették a választásokat. A török párt 10 %-ot szerzett. A választást az immár letisztultabb, homogénebb, magát már jobbközépnek definiáló Demokratikus Erők Szövetsége nyerte, a mandátumok 46 %-ával.bgprov1991

Jobbközép kormány alakult, a török párt támogatásával. Azonban az új kormány alig egy évig maradt hatalomban. A kormánypártban ellentétek alakultak ki, közben a török párt is megvonta támogatását a kormánytól. Miután a szocialisták és a török párt megegyezett egymással, nem került sor új választásra, hanem “szakértői” kormány alakult, a két párt támogatásával – valójában a szocialisták kerültek vissza a hatalomba, a török párt támogatását élvezve.

A “szakértői” kormány 1994 végén lemondott, helyére szolgálati ideiglenes kormány került néhány hónapra, a kormányfő a köztársasági elnök jelöltje volt:  a köztársasági elnök eredetileg a Demokratikus Erők Szövetségének elnöke volt, de időközben súlyosan megromlott a viszony a párt és annak volt elnöke között.

Az 1994-ös választásokon megszületett új parlamentben (mandátuma 1995 elején kezdődött meg) a szocialisták abszolút többséget szereztek, a mandátumok 52 %-ával. A török párt 7 %-ot szerzett. A jobbközép Demokratikus Erők Szövetsége és egy belőle kiszakadt szintén jobbközép, új politikai erő (Népi Szövetség) együtt 36 %-os mandátumarányt szereztek.bgprov1994

A választás érdekessége egy új populista (de nem szélsőjobb és nem is nacionalista) politikai erő megjelenése a parlamentben: a Bolgár Üzleti Tömb nevű ideológiailag teljesen definiálhatatlan párt megszerezte a mandátumok 5 %-át.

Szocialista egypárti kormány alakult. Az ország 1996 végére teljes káoszba fulladt, többszáz százalékos hiperinfláció jelentkezett, így a kormány 1997 elején megbukott, új választások lettek kiírva. A kormányzást ismét egy szolgálati (= ügyvivő) ideiglenes kormány vette át, a kormányfő a Demokratikus Erők Szövetsége egyik ismert személyisége lett.

Az 1997-es választásokon a szocialisták óriási vereséget szenvedtek, a mandátumok 24 %-át szerezve meg. A Demokratikus Erők Szövetsége vezette jobbközép szövetség 57 %-ot kapott. A török kisebbségi párt 8 %-ot szerzett. A Bolgár Üzleti Tömb 5 %-ot ért, éppen bekerülve a parlamentbe. Megjelent egy új párt is, egy, a szocialistákból kiszakadt új baloldali-centrista párt, a mandátumok 6 %-át sikerült megszereznie.

Az 1997-es parlament és a megalakult jobbközép kormány voltak az elsők a posztkommunista Bulgáriában, melyek kitöltötték rendes 4-éves mandátumukat.bgprov1997

2001-es parlamenti választásokon 4 erő került be a parlamentbe. A szocialisták és a jobbközép választási szövetség közel egyforma eredményt értek el: a szocialisták a mandátumok 20 %-át, míg a jobbközép erők 21 %-át szerezték meg. A török párt 9 %-ot kapott. A választásokat a mandátumok kereken 50 %-ával egy, a választások előtt néhány héttel alakult új párt, az időközben Bulgáriába visszatelepedett volt bolgár király (uralkodott 1943-1946 között) pártja nyerte. Bár a cári párt magát liberálisnak definiálta (mind a mai napig a Liberális Internacionálé tagja), választási eredménye gyakorlatilag az akkor rendkívül népszerű ex-cár személyének tudható be.bgprov2001

Koalíciós kormány alakult a cári párt és a török kisebbségi párt részvételével.

2005-ös választásokon a cári párt visszaesett, a mandátumok 22 %-át szerezte meg. A szocialisták 34 %-ot szerezve nyertek. A török párt 14 %-ot szerzett. Ez a három párt alakította meg az új kormánykoalíciótbgprov2005

Az ellenzékben két csoport alakult ki. Egy részről bekerült összesen 21 % mandátumaránnyal három önálló jobbközép párt, az időzben ismét széthullott jobbközép választási szövetség részei. Más részről, megjelent, először a posztkommunista Bulgária történetében, egy szélsőjobb formáció is, a mandátumok 9 %-át megszerezve.bgprov2009

A tavalyi, 2009-es választásokon jelentős változás következett be. A szocialisták elvesztették mandátumarányuk felét, 17 %-ot megszerezve. A török párt és a szélsőjobb párt megtartották pozíciójukat, a törökök a mandátumok 16 %-át, míg a bolgár újnácik a mandátumok 9 %-át szerezték meg. Katasztrófális vereséget szenvedtek a liberálisok (az ex-cári párt) és a jobbközép: az ex-cári párt nem tudta elérni a parlamenti küszöböt, a jobbközép erők – bár részben újraegyesültek – együtt is alig a mandátumok 10 %-át szerezték meg. A választások nyertese, a mandátumok 48 %-ával ismét egy új párt lett, a GERB (Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért), mely Bojko Boriszov, szófiai polgármester gyakorlatilag egyszemélyi vezetésű pártja. A párt ideológialag eredetileg erősen meghatározhatatlan volt, majd magát jobbközépnek definiálta. A jelenlegi parlamentben egyedül kormányoz, kisebbségi kormányként, de a hagyományos jobbközép és a szélsőjobb kívülről támogatják.

Érdekességek

A csodavárás nagyon jellemző. Mind 2001-ben, mind 2009-ben a nyertes párt egy addig teljesen ismeretlen, addig parlamenten kívüli erő lett. Mindkét párt kizárólagosan vezetője népszerűségének köszönhetően nyert. A mobilitást jellemzi, hogy azóta az egyik párt 8 év parlamenti jelenlét után képtelen volt teljesíteni a 4 %-os parlamenti küszöb követelményét.

A hagyományos jobbközép súlya minimális az utóbbi 10 évben, jelenleg alig 10 % körüli támogatottsággal rendelkezik, szavazóit felszívta az új GERB párt.

Évekig a csak-listás választási rendszer lett kikiáltva mint a rendszer nagy hibája, mivel így a választók nem tudnak úgymond “egyéniségekre” szavazni. Amikor 2009-ben be lett részlegesen vezetve az egyéni képviselői intézmény, kiderült, hogy a választó valójában nem igényli az egyéni képviselőket: mindenhol a helyileg legerősebb párt egyéni képviselőjelöltje nyert, akkor is tudott nyerni, amikor teljesen tapasztalatlan és ismeretlen személyként egy kevésbé népszerű párt ismert, tapasztalt jelöltjével került szembe.

*

Kiegészítés

2013-es választások:bgprov2013

2014-es választások:

bgprov2014

Reklámok