Honecker miniháborúja


Éveken keresztül folytatódott a keletnémet vezetés harca a nemzetközi jog ellen. Ennek kulminációja volt a 80-as évek középén Honecker kvázi miniháborúja az egész világ ellen.

Amikor Németországot legyőzték 1945-ben, 4 megszállási övezetre osztották, s ugyanígy a fővárost Berlint is.

A megszállási övezeteket megszüntették Németországban 1949 és 1955 között fokozatosan, mind nyugaton, mind keleten. A berlini megszállási övezetek azonban maradtak, mivel nem született Berlin végleges sorsáról megállapodás a 4 megszálló hatalom által.

Gyakorlati szempontból persze Nyugat-Berlin integrálódott Nyugat-Németországba, míg Kelet-Berlin pedig Kelet-Németországba, tehát pl. pénz, gazdaság, állampolgárság szempontjából. Viszont katonai szempontból és jogilag az integráció nem történt meg.

A nagy változás 1961-ben történt. A Fal megépítése és a berlini válság lezárása után a Szovjetúnió egyoldalúan megszüntette saját berlini megszállási övezetét, s minden irányítást átadott az NDK kormányának. Nyugati részről erre tiltakozás lett a válasz, hiszen a Szovjetúnió nem dönthetett volna egyedül a város egy részéről. A helyzet furcsaságát az is növelte, hogy eközben a város megosztását kimondó 1945-ös potsdami megállapodásokat a Szovjetúnió nem mondta fel, sőt továbbra is élt a szerződésből fakadó jogaival. Az egyik ilyen jog az volt, hogy a négy megszálló hatalom – a Szovjetúnió, az USA, az Egyesült Királyság és Franciaország – hivatalos képviselői szabadon mozoghattak Berlin mind a 4 szektorában, akadálymentesen, s nem vonatkozott rájuk sem a keletnémet, sem a nyugatnémet hatóságok joghatósága.

A furcsa helyzet így az volt 1961 után, hogy Kelet-Berlin az NDK része lett, de ezt a 4 hatalomból csak a Szovjetúnió ismerte el. Eközben Nyugat-Berlinben hivatalosan is megmaradt a 3 nyugati megszálló hatalom felségjoga (pl. joguk volt az összes nyugat-berlini jogszabályt megvétózni, s hatályon kívül helyezni), s pár más kérdésben is megnyilvánult Nyugat-Berlin jogi különállása Nyugat-Németországtól: pl. a nyugat-berliniek nem szavazhattak a nyugatnémet szövetségi választásokon, s nem kellett sorkatonai szolgálatot teljesíteniük a nyugatnémet hadseregben.

1971-ben ráadásul az új négyhatalmi egyezményben a 4 fél ismét elismerte egymás jogait. Tehát a Szovjetúnió álláspontja az volt, hogy ő átadta Kelet-Berlint az NDK-nak, de ennek ellenére fenállnak jogai Nyugat-Berlinre vonatkozóan, s ezeket a jogokat elismeri a 3 nyugati hatalom részére is Kelet-Berlinre vonatkozóan.

A nyugati hatalmak tudomásul vették ezt a szovjet álláspontot, hiszen a Szovjetúnió továbbra is elismerte a nyugati hatalmak jogait. Viszont a nyugati hatalmak sosem fogadták el azt, hogy a Szovjetúnió megszüntette berlini megszállási övezetét, azaz Kelet-Berlint továbbra is keletnémet polgári igazgatás alatt álló, de jogilag az NDK-hoz nem tartozó, szovjet katonai főhatalom alatt álló megszállási övezetnek tekintették.

A keletnémet vezetés persze a nyugati álláspontot súlyos sértésnek könyvelte el, s a következő 19 évben – egészen az NDK megszünéséig – folyamatosan próbálta “áttörni” a nyugati álláspontot, sokszor akár még szovjet jóváhagyás nélkül is.

Az “áttörési” kísérletek fő módszere volt különféle újabb és újabb jogszabályok kitalálása a Berlin keleti és nyugati része közti átkelésre vonatkozóan. A keletnémet hatóság a Nyugat-Berlinbe való belépéshez és az onnan való kilépéshez megkövetelte útlevél felmutatását. Illetve kiállítottak állandó átlépési engedélyeket is a jogosultak (pl. külföldi diplomaták) számára. Igenám, de azok az országok, melyek nem ismerték el, hogy Kelet-Berlin az NDK része, nem voltak hajlandók útlevelet használni, mert útlevél csak országhatáron kell, míg az ő álláspontjuk szerint Nyugat-Berlin és Kelet-Berlin között nem volt országhatár, csak szektorhatár, márpedig szektorhatáron nem kellhet útlevél. A keletnémet átlépési engedélyt szintén nem használhatták, mert az azt tartalmazta, hogy utazásra jogosít fel “az NDK és Nyugat-Berlin között”, márpedig ők nem az NDK-ból utaztak, hanem Kelet-Berlinből, ill. Kelet-Berlinbe.

A megoldás az lett, hogy a NATO-tagállamok diplomatái SOSEM mentek át a Falnál lévő átjárókon, mert ezzel elismerték volna, hogy Kelet-Berlin az NDK része, márpedig a NATO ezt nem ismerte el. Így a szerencsétlenek mindig kénytelenk voltak egy kört tenni: kimenni Berlin területéről, s az NDK Berlinen kívüli részéről átmenni Nyugat-Berlinbe (jellemzően a potsdami határátkelőnél), majd vissza ugyanúgy.

Fentiek természetesen nem vonatkoztak az amerikai, brit és francia diplomatákra és katonákra. Velük szemben a keletnémet hatóság nem mert bevezetni semmilyen újítást, hiszen e 3 ország a Szovjetúnióval együtt aláírta a négyhatalmi egyezményt, s az jogot adott ezen államok minden hivatalos személyének a korlátozásmentes mozgásra a szektorokon belül. Olyan szintű volt ez a jog, hogy ha valaki amerikai, brit, francia vagy szovjet katonai egyenruhában jelent meg, elegendő volt a katonai igazolványát felmutatnia, hogy igazolja nem lopta az egyenruhát és tényleg ő az, de ezentúl semmilyen okmányt nem lehetett tőle követelni, sem bármit kérdezni tőle, vámvizsgálat alá vetni, megállítani, lassítani, stb. Ugyanez vonatkozott a diplomatákra is, akik csak diplomataigazolványt kellett, hogy prezentáljanak, s velük szemben szintén nem volt a keletnémet – és nyugatnémet – hatóságnak intézkedési joga.

Aztán a 80-as évek közepén Honecker eldöntötte, hogy most már a sarkára áll, nem tűri tovább a “megalázást”. Már az is eléggé megalázó volt, hogy a nyugati államok nem voltak hajlandók kelet-berlini diplomáciai képviseleteikre kiírni az NDK nevét, s következetesen pl. az “Amerikai Egyesült Államok követsége Berlinben” szöveget használták, s sosem az “Amerikai Egyesült Államok követsége a Német Demokratikus Köztársaságban” szöveget, ráadásul a “Berlin, az NDK fővárosa” szóösszetétel helyett mindig a “Kelet-Berlin, az NDK kormányának de facto székhelye” kifejezést használták.

Szóval egy szép nap bevezették egy újfajta határigazolványt, s megkövetelték immár mindenkitől ezen igazolványok használatát. A szovjet vezetéssel nem is konzultak ez ügyben, ez Brezsnyev halála és Gorbacsov vezetővé válása közti interregnum idején volt, amikor a Szovjetúnió élén félig halott személyek álltak. Honeckerék döntöttek: a félhülye szovjet vénembereket nem kérdezzük, mi függetlenek vagyunk, s kész helyzetet csinálunk, aztán meg majd csak beletőrödik mindenki.

A hatálybalépés első napján persze az amerikaik rögtön le is tesztelték az új rendet. 3 amerikai diplomata elment a szektorhatárra, ott bemutatták diplomata igazolványukat. Mivel egyéb okmányt is kértek tőlük a keleti határőrök, vita alakult ki, s nem engedték át az amerikaikat. Ők gyorsan vissza is mentek a követségükre, telefon Washingtonba, hogy az NDK nem ismeri el az USA korlátlan mozgási szabadságát a szektorokon keresztül. Fehér Házból meg telefon a Kremlbe, hogy “tessék mondani, mi a Szovjetúnió hivatalos álláspontja, tartja-e magát a Szovjetúnió a négyhatalmi egyezményhez”, mire onnan persze döbbenten válaszoltak, hogy “természetesen, igen” és nem értették miért kérdeznek ilyet tőlük Washingtonból.

Ekkor az amerikaik kicsit megnyugodtak, hogy akkor ez mégsem egy új szovjet berlini blokád, mint 1949-ben és 1961-ben, hanem valami más, s vázolták a helyzetet, hogy az NDK hatóságai, úgy tűnik, nem ismerik el a 4 hatalom szuverén felségjogait Berlin területén, ezért az USA kéri a  Szovjetúnió vezetését, hogy vesse be befolyását az NDK kormányánál a “félreértés” tisztázására. Igencsak jó lenne, ha a szovjet bevatkozás sikeres lenne mondjuk 24 órán belül, mert ellenkező esetben az  USA kénytelen lesz az ügyet komolyan venni és kiadni a parancsot a Nyugat-Berlinben állomásozó amerikai csapatok főparancsnokának, hogy egy tankot indítson meg a szektorhatár felé, majd erőszakkal nyisson utat Berlin keleti szektora és nyugati szektorok között, s ott létesítsen átkelőhelyet, ezzel megszüntetve a a jogellenes állapotot. Az amerikaiak hozzátették, hogy természetesen e harci cselekmény során nem kívánják megsérteni a Szovjetúnió jogait a szovjet megszállási övezetre vonatkozóan semmilyen formában, azaz természetesen az új átkelőhelyet azonnal 4-hatalmi ellenőrzés alá fogják helyezni.

Moszkvából persze leordították Honeckerek fejét 5 percen belül, “meg vagytok bolondulva? háborúzni akartok az amerikaiakkal? s minket is bele akartok keverni? azt hiszik, hogy mi találtuk ki az egészet!”. Szóval végülis fél óra múlva tájékoztatta az NDK kormánya az amerikai követséget, hogy “félreértés történt, a határpont parancsnoka hibát követett el, félreértette az új szabályzatot, ezért megrovásban lett részesítve, természetesen semmilyen változás nem állt be a 4 hatalom státuszában berlini jogaikat illetően”.

Reklámok