Pátriárkák és pápák


Előző, az apostoli kereszténységet felületesen és igencsak elnagyoltan bemutató írásomban szóba került, hogy az 5 nagy egyházi központ vezetői közül 3 címét többszörösen több személy is magáénak vallja.

Most ezt szeretném kicsit részletesebben bemutatni.

khalkedóni ortodoxok azok, akik elfogadták a khalkedóni zsinat (451) döntéseit, őket a magyar köznyelv – tévesen ill. pontatlanul – “görögkeletinek” vagy “pravoszlávnak” is szokta nevezni, de a helyes – és szerencsére egyre inkább terjedő – név az “ortodox”.

Értelemszerűen a nem-khalkedóni ortodoxok pedig azok, akik a khalkedóni zsinat döntéseit nem fogadták el. Az ő közkeletű nevük “monofizita” (ami egyébként téves, mivel a nem-khalkedóni ortodoxok nem vallanak monofizita nézeteket) vagy “miafizita” (ez legalább teológialag pontos) ill. “ókeleti” (sajnos ez sem teljesen pontos név). Nem gond őket is egyszerűen “ortodox” névvel illetni, ha tudjuk és nem felejtjük el, hogy kétféle ortodox van. Mivel a két ortodox irányzat közti megbékélés és újraegyesülés napirenden van immár 40 éve, nem kizárt, hogy a közeljővőben – akár már 10-15 éven belül – valóban nem lesz többé kétféle ortodox, így a 15 jelenlegi khalkedóni ortodox részegyház és 6 jelenlegi nem-khalkedóni ortodox részegyház helyett egyszerűen 19 ortodox egyházról fogunk beszélni. Igen, nem tévedés, ez esetben 15 + 6 = 19.

Amikor khalkedóni kereszténységről beszélünk, ez a nesztoriánusokon és a nem-khalkedóni ortodoxokon kívüli többi apostoli irányzatot jelöli. Praktikusan és e rövid cikk céljaira: khalkedóni keresztény = khalkedóni ortodox + katolikus.

A Keresztény Egyházban az ókor vége felé alakult ki az az állapot, hogy 5 püspökség körül szerveződött meg a Római Birodalom területén az egész egyházi struktúra.

Ez az 5 püspök adminisztratív értelemben “feljebbvalója” lett a környező területek püspökeinek is. Az 5 püspök a római pápa (pátriárka), a konstantinápolyi pátriárka, az antiókiai pátriárka, az alexandriai pápa (pátriárka) és a jeruzsálemi pátriárka. (A Római Birodalom területén kívüli keresztények pedig 4 autonóm szervezeti egységbe tömörültek, ezek az antiókiai pátriárka – erősen névleges – főhatalma alatt álltak.)

A katolikus értelmezés a fentieket vitatja, a katolikusok szerint ugyanis a római pátriárka (római pápa) hatalma a saját részegyházán (a Római Egyházon) kívül kiterjed mint legfelsőbb egyházfő az egész Egyházra. A katolikus értelmezést a többi apostoli keresztény irányzat nem fogadja el, szerintük olyan, mint legfelsőbb egyházfő sosem létezett az egyházi gyakorlatban. Az egyházi hagyomány, sőt az írásos korai egyházi források NEM támasztják alá a katolikus értelmezést. A niceai zsinat 6. kánonja pl. kimondja:

Az ősi szokások Egyiptomban, Líbiában és Pentapoliszban érvényben maradnak, s az alexandriai püspök hatáskörrel rendelkezik ezeken a területeken, ugyanolyan módon, ahogy ez a római püspök esetében is történik. Hasonló módon történik ugyanez Antókiában is és a többi tartományban, minden egyház megtartja szokásos jogait.”

Mai szempontból visszanézve az 1500-1600 évvel ezelőtti állapotba, kicsit leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a Római Egyházból származnak a mai katolikusok, a Konstantinápolyi Egyházból és a Jeruzsálemi Egyházból a mai khalkedóni ortodoxok, az Alexandriai és az Antiókiai Egyházból pedig a mai nem-khalkedóni ortodoxok. Ez azonban valóban csak durva leegyszerűsítés.

De most lássuk a bevezető után, hogy miért van több alexandriai pápa, több antiókiai pátriárka és több jeruzsálemi pátriárka és pontosan hogyan is alakult ki ez a helyzet!

Alexandriai pápa (pátriárka)

Történelmileg a szakadás a khalkedóniak (mint említettem, ez akkor nem csak a mai khalkedóni ortodoxokat foglalta magában, hanem a mai katolikusokat is természetesen) és a nem-khalkedóni ortodoxok között 451-ben következett be, az alexandriai pápai (pátriárkai) cím ez időpontttól kezdődően vita tárgyát képezte a két irányzat között.

Azonban egészen 536-ig mindig csak egy személy volt a pátriárka, egyszer a egyik, másszor a másik irányzatból, annak függvényében, hogy éppen melyik irányzat tudta saját jelöltjét a pápai trónhoz juttatni.

Tudni kell, hogy ezen időszak alatt az állam elsősorban a khalkedóni irányzat mellett állt, míg az Alexandriai Egyház területén a papok és a hívek többsége a nem-khalkedóni irányzatot favorizálta.

A végleges szakadás csak 536-ban következett be, Az  utolsó közös alexandriai pápa az 535-ben megválasztott I. Teodósziosz volt, akit 536-ban I. Jusztiniánusz császár leváltatott, életfogytig tartó száműzetésre ítélt, majd új pápát választatott I. Pál személyében. A nem-khalkedóni irányzat az új választást nem ismerte el, Teodószioszt tartotta továbbra is, egészen 567-ben bekövetkezett haláláig a legitím pápának, majd új pápát választott. Tehát ez időponttól kezdődően van – mind a mai napig – két alexandriai pápa, az alexandriai kopt pápa és az alexandriai görög pápa.

A két irányzat között a hitelvek mellett etnikai különbség is volt. Míg a helyi kopt lakosság elsősorban a nem-khalkedóni irányzatot támogatta, addig az egyiptomi görög diaszpóra és az egyéb elgörögösödött hívek pedig a khalkedóni irányzatot. A koptok a khalkedóni irányzat híveire mint az “idegen” bizánci császár helyi embereire is tekintettek. Egyiptom VII. században kezdődött arab meghódítása után mind a görög, mind a kopt lakosság lassan arabizálódott, így az etnikai különbségek nagy részben megszűntek, bár egy néhány tízezer fős görög kisebbség mind a mai napig megmaradt Egyiptomban. Ma már mindkét irányzat hívei elsősorban arab anyanyelvűek, s az istentiszteletek is elsősorban arab nyelven történnek, az eredeti görög és kopt nyelv elsősorban csak ünnepélyes istentiszteleti nyelv, ez nagyobb mértékben a koptokra igaz, kisebb mértékben a görögökre is, ahol – mint említettem – a hívők egy kisebb része mind a mai napig görög nemzetiségű.

A tervezett ortodox egység megvalósulása esetében, a khalkedóni és a nem-khalkedóni alexandriai ortodoxok (a “görögök” és a “koptok”) egyházi struktúrája egyesülne, a két irányzat püspökei egy testületbe kerülnének, s közösen történne a pápaválasztás. Ez a gyakorlatban természetesen azt jelentené, hogy a sokkal nagyobb nem-khalkedóni irányzat “elnyelné” a khalkedónit, azaz a jelenlegi khalkedóni (“görög”) irányzatból egy püspökség lenne a kopt pápa alatt. A két egyház egyébként már most kíváló kapcsolatban áll egymással, egymást elismerik 2001 óta hivatalosan is, az újraegyesülés előtt álló legtöbb akadály már el lett hárítva.

Igényei jelzésére a római pápa 1215-ben megalkotta az alexandriai latin pátriárkai címet, ezzel létrehozva a harmadik alexandriai pápaságot Ez a helyzet egészen 1964-ig tartott, amikor a Vatikán eltörölte ezt a tisztséget. Az alexandriai latin pátriárkai cím, létezése alatt, mindvégig jelképes volt, az alexandriai latin pátriárka székhelye mindvégig Rómában volt, a gyakorlatban ez valamelyik bíboros tiszteletbeli címe volt valamely valós egyházvezetői címe mellé.

Az eltörlés oka többek között az is, hogy eredeti célja szempontjából okafogyottá vált egy Róma-párti alexandriai latin pápaság, hiszen időközben a Kopt Egyház egy kis frakcióját (alig kétezer főt) a római pápa 1741-ben sikeresen a maga oldalára állított, az így létrejött Kopt Katolikus Egyház vezetőjének alexandriai pátriárkai címe ezek után – mind a mai napig – kellőképpen jelzi a katolikusok igényét a címre.

A mai helyzet:

A nem-khalkedóni ortodox alexandriai pápa (a kopt pápa) alá tartozó egyház – a Kopt Ortodox Egyház – tagsága kb. 16 millió fő, ebből kb. 12 millió Egyiptomban van, így tehát Egyiptom lakosságának kb. 15 %-a kopt keresztény. A tagság többi része Afrika más országaiban található (a kopt pápának a nem-khalkedóni ortodox irányzaton belül  kizárólagos joghatósága van egész Afrikára, Etiópiát és Eritreát leszámítva), valamint az – elsősorban észak-amerikai – kopt diaszpórában.

A koptok jelentős missziós tevékenységet is kifejtenek, Afrikán kívül is, elsősorban az USÁ-ban, az Egyesült Királyságban és Franciaországban. Egyik erősen fejlődő autonóm részegyházuk a Brit Ortodox Egyház, mely angol nyelven folytat missziós tevékenységet elsősorban az anglikán hitből, annak elvilágiasodása miatt, kiábrándult hívei között.

A Kopt Egyháznak komoly befolyása van Egyiptomban. Többek között sikerült kiharcolnia az egyháznak, hogy 2002 óta a Karácsony és a Húsvét Egyiptomban munkaszüneti nap legyen. (Egyiptom így a 4. muszlim ország lett – Szíria, Libanon és Jordánia után -, ahol valamely keresztény ünnep hivatalos munkaszüneti nap.)

A khalkedóni ortodox alexandriai pápa alá tartozó egyház  –  az Alexandriai Görög Ortodox Egyház –  tagsága kb. 1,5 millió fő, ebből kb. 300 ezer fő él Egyiptomban. A tagság itt is elsősorban helyi (Egyiptomban tehát arab), azonban Egyiptomban a tagság közel harmada mind a mai napig görög nemzetiségű. Az egyház vezetésében szintén mind a mai napig a görög nemzetiségűek dominálnak. A khalkedóni ortodox irányzaton belül az egyháznak kizárólagos joghatósága van egész Afrikára, ez az egyetlen kontinens, ahol a khalkedóni ortodoxok képesek voltak egymással megállapodni e tekintetben. (A világ sok országában többszörös, egymással párhuzamos ortodox joghatóság van, ami kánonjogilag elvileg teljesen megengedhetetlen lenne. Magyarország erre az egyik példa, ahol 5 khalkedóni ortodox részegyház fejt ki párhuzamosan tevékenységet, a csúcspélda pedig az USA, ahol tíznél több a párhuzamos joghatóság.)

A katolikus alexandriai pápa alá tartozó egyház – a Kopt Katolikus Egyház – tagsága kb. 150 ezer fő. A tagság itt is elsősorban arab anyanyelvű, az egyház is elsősorban az arab nyelvet használja istentiszteli nyelvként.

A két ortodox egyház központja mind a mai napig Alexandriában van, a katolikus koptok székhelye pedig Kairó.

A pontosság kedvéért megemlítem, hogy a Melkita Egyház vezetője is használja az alexandriai pátriárkai címet, azonban ez nagyrészt névleges cím, a melkitákról a következő, az antiókiai pátriárkáról szóló részben lesz szó.

Mindenesetre elmondható, hogy így 4 darab alexandriai pápa van jelenleg, közülük 3 tényleges, 1 névleges.

Antiókiai pátriárka

Történelmileg a szakadás a khalkedóniak és a nem-khalkedóni ortodoxok között 451-ben következett be, az antiókiai pátriárkai cím ez időponttól kezdődően vita tárgyát képezte a két irányzat között. Azonban egészen 518-ig mindig csak egy személy volt a pátriárka, egyszer a egyik, másszor a másik irányzatból, annak függvényében, hogy éppen melyik irányzat tudta saját jelöltjét a pátriárkai trónhoz juttatni. A végleges szakadás csak 518-ban következett be, ez időponttól kezdődően van két alexandriai pátriárka, az antiókiai szír pátriárka és az antiókiai görög pátriárka.

A végleges szakadás története erősen hasonlít az Alexandriánál leírtakhoz. Azutolsó közös antiókiai pátriárka az 512-ben megválasztott Szeverusz, akit 518-ban I. Jusztinusz császár (nem keverendő I. Jusztiniánusz császárral, aki az utóda volt) leváltatott, majd új pátriárkát választatott Pál pátriárka személyében. A nem-khalkedóni irányzat az új választást nem ismerte el, Szeveruszt tartotta továbbra is, egészen 538-ban bekövetkezett haláláig a legitím pátriárkának, majd 6 évvel később új pátriárkát választott. Tehát ez időponttól kezdődően van – mind a mai napig – két antiókiai pátriárka van, egy szír és egy görög.

A keresztes hadjáratok alatt a római pápa kihasználta a kínálkozott helyzetet, s 1098-ban saját emberét ültette az antiókiai görög pátriárka trónjára. Ez már az 1054-es, katolikusok és khalkedóni ortodoxok közti egyházszakadás után történt, így itt már két egyház harcáról volt szó. A khalkedóni ortodoxok természetesen nem ismerték el a római pápa emberét, aki mint Antiókia latin pátriárkája lett ismert. A khalkedóni ortodoxok a címet fenntartották, bár ténylegesen elvesztették hatalmukat a pátriárkai trón felett. A khalkedóni ortodox antiókiai pátriárka Konstantinápolyban élt, száműzetésben, tehát pátriárkai címe nagyrészt névleges volt. Így tehát ezzel már három antiókiai pátriárkátus létezett: egy szír nem-khalkedóni ortodox irányzat (melynek tényleges székhelye ekkor már a muszlim irányítás alatt álló területeken volt),  egy görög khalkedóni irányzatú (száműzetésben Konstantinápolyban) és egy katolikus irányzat (az 1098-ban létrehozott antiókiai latin patriarkátus).

A helyzet 1268-ban változott meg, ismét a politika hatására. Ekkor a keresztesek elvesztették Antiókiát, aminek következtében az antiókiai latin pátriárka Rómába menekült, ezzel címe névlegessé vált. (A Vatikán a helyzetet hivatalosan 1964-ig fenntartotta, ekkor lett hivatalosan is megszüntetve az antiókiai latin pátriárkai cím.) 1269-ben a Konstantinápolyban száműzetésben lévő khalkedóni ortodox antiókiai pátriárka visszatért Antiókiába, s a 170 éven keresztül névleges titulus ismét valóssá vált. Érdekes, hogy a szír-arab ortdodox keresztényeknél a muszlimok számítottak a kisebbik rossznak a katolikus nyugathoz képest, s ez kölcsönös volt: a muszlimok a nyugatiakat kiűzendő betokadóknak tekintették, míg az ortodoxokat “csak” alacsonyabbrendű, de mégis csak megtűrt alattvalóknak.

A Vatikán azonban a helyzetbe nem nyugodott bele, a névleges latin pátriárkátus nem volt elég, tényleges egyházi hatalmat szerettek volna a térségben. A kedvező alkalom 500 évvel később meg is jelent a khalkedóni ortodoxok belviszálya folytán – az egyházak századokban gondolkodnak… Pontosan 1724-ben történt az eset, ekkor a khalkedóni ortodox Antiókiai Egyház püspökei VI. Cirill személyében új pátriárkát választottak. Az új pátriárka Róma-barát ember hírében állt, amit Konstantinápolyban nem tudtak értékelni. Bár a konstantinápolyi pátriárkának jogilag nem volt hatalma az antiókiai pátriárka felett, igyekezett minden befolyását bevetni az új antiókiai pátriárkaválasztás érvénytelenítése érdekében. A “befolyásbevetés” sikeresnek bizonyult, az antiókiai püspökök egy része új választást hirdetett, s Szilveszter pátriárka személyében új, immár “igaz ortodox” pátriárkát választottak. Cirill és hívei a helyzetbe úgyszintén nem nyugodtak bele, s végül 1729-ben elfogadták a római pápa segítségét, így unióra lépve Rómával. Az addig – a később tárgyalandó maronitákat leszámítva – egységes khalkedóni ortodoxokról egy jelentős rész leszakadt ezzel. Így 1724-től immár még egy antiókiai pátriárka jelent meg, immár két katolikus antiókiai pátriárka volt a még kettő keleti mellé.

Miután a Vatikán sikerrel járt a khalkedóni ortodox antiókiaiak megosztásában, úgy gondolta, hogy érdemes megpróbálni ugyanazt a másik egyházban is, a nem-khalkedóni ortodox antiókiaiak egyházában. A sikeres jezsuita missziók hatására, sikerült egy kis részt kiszakítani a nem-khalkedóniai ortodox antiókiai egyházból, létrehozva így a Szír Katolikus Egyházat. Immár lett egy ötödik antiókiai pátriárka, s a harmadik katolikus köztük.

A tervezett ortodox egység megvalósulása esetében, a khalkedóni és a nem-khalkedóni antiókiai ortodoxok (a “görögök” és a “szírek”) egyházi struktúrája egyesülne, a két irányzat püspökei egy testületbe kerülnének, s közösen történne a pátriárkaválasztás. Ez a gyakorlatban természetesen azt jelentené, hogy a sokkal nagyobb nem-khalkedóni irányzat “elnyelné” a khalkedónit, azaz a jelenlegi khalkedóni (“görög”) irányzatból egy püspökség maradna a szír pátriárka alatt.

A XIX. sz. végéig még jellemző volt, hogy a khalkedóni ortodox irányzatú egyházban a főpapság soraiban a görögök domináltak, bár a tagság már akkor is szinte kizárólag arab volt, ma már azonban ez sem érvényes, a papok soraiban is ma már az arab elem dominál. A két egyház között természetesen továbbra is különbség a – khalkedóni zsinat elismerésének kérdésén túl – az istentiszteleti nyelv, a khalkedóniak a görögöt, a nem-khalkedóniak az asszír-arámi-szír nyelvet használják, azonban manapság ez már csak ünnepélyes nyelv, az istentiszteletek a gyakorlatban mindkét egyházban arabul folynak. A két egyház egymással kíváló kapcsolatot tart fenn, oly mértékben, hogy ma már nem lehet az egyik egyházból áttérni a másikba, kölcsönösen elismerik egymás szentségeit és szertartásait, a vegyes házasságokat. A tényleges egyesülés akadálya, hogy mindkét egyház várja saját – khalkedóni ortodox és nem-khalkedóni ortodox – testvéregyházait, hogy teljes megállapodás szülessen az egyesülésről. Hozzá kell tenni a két ortodox szír egyházat sok kritika is érte a túl gyors egyesülési vágy miatt, mindkét oldalról, saját testvéregyházaik részéről. Egyesek ebben  muszlim hatást is feltételeznek: elsősorban a muszlim Szíria érdeke egy baráti, nagy, egyesült keresztény “arab egyház” létrejötte.

Azonban van még egy katolikus antiókiai pátriárka, a maronita pátriárka. A maroniták eredetileg a khalkedóni irányzatot támogattak a nem-khalkedónival ellentétben, s mivel emiatt üldözésben volt részük a térségben domináns nem-khalkedóniaktól, ezért a mai Libanon északi részére menekültek, itt egy sajátos zárt közösséget létrehozva. A VII. századtól kezdődően saját pátriárkát választanak, aki később mint az antiókiai pátriárka jogutódjaként szerepelt a maroniták hite szerint. A maroniták saját hitvallásuk értelmében mindigis a római pápa alá tartoztak, azonban ez tényekkel nem bizonyítható. A valószínűbb az, hogy elszigeteltségük és zártságuk miatt kapcsolatuk a többi khalkedóni ortodoxszal megszakadt, majd amikor a keresztesek megjelentek a térségben 1182-ben, elfogadták a római pápa főhatalmát és azt a későbbiekben is – mind a mai napig – megtartották.

A mai helyzet:

Jelenleg 5 darab antiókiai pátriárkát sorolhatunk fel.

Legtöbb híve a nem-khalkedóni ortodox (“szír”) antiókiai pátriárka egyházának – Szír Ortodox Egyház – van, a hívek száma kb. 6 millió. A mai Szíria lakosságának kb. 10 %-a keresztény, a keresztények 80 %-a ehhez az egyházhoz tartozik. Jelentős tagság van emellett Indiában is – 1 millió fő körül – az antiókiai szír pátriárka alá tartozó Szír Malankara Ortodox Egyházban, mely a Szír Ortodox Egyház autónóm része.

A khalkedóni ortodox (“görög”) antiókiai pátriárka egyházának – Antiókiai Görög Ortodox Egyház – kb. 1 millió tagja van. Szírián és a környező országokon kívül jelentős tagsága van az USÁ-ban is. Az Antiókiai Amerikai Ortodox Érsekség fontos missziós tevékenységet folytat ott.

Mindkét ortodox egyház központja immár évszázadok óta nem  – az időközben teljesen muszlim várossá vált – Antiókiában, hanem Damaszkuszban van.

Végül jöjjön a három katolikus antiókiai pátriárka. Mindhárom egyház ma már teljesen arab nyelvű, már istentiszteleti nyelvként még használják az asszír-arámi-szír nyelvet is, a melkiták pedig az asszír helyett a görögöt.

Legjelentősebb a Maronita Egyház, 3,5 millió taggal. Központja Bkerkében van, néhány kilométerre Bejrúttól. Libanon lakossága  kb. fele-fele arányban muszlim és a keresztény. A libanoni keresztények között a maronita a legnagyobb felekezet, a libanoni keresztények közel fele maronita (a többi libanoni keresztény 20 %-a khalkedóni ortodox, további 20 %-a egyén  – nem-maronita – katolikus, 10 %-a pedig egyéb keresztény, elsősorban nem-khalkedóni ortodox és nesztoriánus).

A katolikus Melkita Egyház tagsága kb. 1,3 millió fő, központja Damaszkuszban van.

Legkisebb a Szír Katolikus Egyház, Bejrút központtal és kb. 150 ezer tagsággal.

Jeruzsálemi pátriárka

Történelmileg itt a khalkedóni szakadás nem idézett elő közvetlen szakadást a pátriárkai trónon. A pátriárkai trón a khalkedóniak kezében maradt. A nem-khalkedóni ortodoxok 638-ban hoztak létre egy saját jeruzsálemi pátriárkátust, Jeruzsálemi Örmény Pátriárkátus név alatt, a városban és környákén élő örmények számára, ez mind a mai napig fennáll, mint a nem-khalkedóni ortodox Örmény Egyház automóm részegyháza.

Miután a keresztesek 1099-ben meghódították Jeruzsálemet, az ott székelő khalkedóni ortodox pátriárkát elűzték, aki Konstantinápolyba menekült. 1187-ben, miután az muszlimok visszahódították Jeruzsálemet, a khalkedóni ortodox pátriárka visszatért Jeruzsálembe, s azóta folyamatosan mind a mai napig a városban van a khalkedóni ortodox jeruzsálemi pátriárkátus székhelye.

Ami a katolikus jeruzsálemi pátriárkát illeti, székhelyét először Akkóba (a mai Izrael északi részén) tette át, majd miután 1291-ben Akkó is – az utolsó, keresztes kézben lévő föld a Szentföldön – muszlim kézre került, a szélhely Ciprusra került, majd onnan 1374-ben Rómába, ezzel névlegessé vált a jeruzsálemi latin pátriárkai cím. A Vatikán és az Oszmán Birodalom (ahová Jeruzsálem akkor tartozott) közti megállapodás értelmében, 1847-ben az évszázadokon át névleges latin pátriárkai cím ismét ténylegessé vált, azóta mint a Szentföldön élő katolikusok vezetője a jeruzsálemi latin pátriárkátus mind a mai napig fennáll.

A mai helyzet:

Legnagyobb a khalkedóni ortodox jeruzsálemi pátriárka egyháza – a Jeruzsálemi Görög Ortodox Egyház -, a hívek száma kb. 130 ezer. Ma már a hívek zöme arab, azonban a főpapság körében mind a mai napig a görögök dominálnak. A hivatalos görög istentiszteleti nyelv mellett az egyház ma már elsősorban az arabot használja.

A nem-khalkedóni ortodox Jeruzsálemi Örmény Egyház tagsága kb. 20 ezer, szinte kizárólag az izraeli és palesztínai örmény kisebbség tagjaiból kerül ki.

Legkisebb a katolikus jeruzsálemi latin pátriárka alá tartozó hívek száma, kb. 10 ezer a létszámuk. Sokáig a Vatikán idegeneket nevezett ki a pátriárkai székbe, 1987 óta azonban arab nemzetiségű papot nevez ki, mivel ma már a hívek túlnyomó többsége is arab, a jelenlegi latin pátriárka jordániai arab.

A pontosság kedvéért megemlítem, hogy a Melkita Egyház vezetője is használja a jeruzsálemi pátriárkai címet, azonban ez nagyrészt névleges cím, a melkitákról az antiókiai pátriárkáról szóló részben már szó volt.

Jelenleg tehát 4 darab jeruzsálemi pátriárkát sorolhatunk fel, közülük egy névleges cím.

Római pápa és konstantinápolyi pátriárka

Római pápa: ez a legegyszerűbb, hiszen ez egyezik a katolikus hívek számával, s ma már csak a Katolikus Egyház vezetője használja ezt a címet – eredetileg a konstantinápolyi pátriárka is használta az 1054-es egyházszakadás után, azonban a cím nincs használatban 1965 óta, amióta a khalkedóni ortodoxok és a katolikusok visszavonták egymás kölcsönös kiközösítését.

Konstantinápolyi pátriárka:

– a khalkedóni ortodox konstantinápolyi egyház feje, egyben az egész khalkedóni ortodoxia tiszteletbeli feje, hívők száma: 3,5 millió,

– a nem-khalkedóni ortodox konstantinápolyi egyház (mely az örmény egyház autonóm részegyháza) feje, hívők száma: néhány ezer, hivatalosan is konstantinápolyi örmény pátriárkának nevezi magát.

Történelmileg létezett katolikus konstantantinápolyi pátriárka is, de 1965-ben a katolikusok hivatalosan megszűntették a címet (ami persze eleve csak jelképes volt), amikor a khalkedóni ortodoxok és a katolikusok visszavonták egymás kölcsönös kiközösítését.

Reklámok

2 thoughts on “Pátriárkák és pápák

  1. Ez egy igazi hiánypótló írás, gratulálok! Igaz, a szédülésem e sok irányzattól nem szűnt meg 😉

Hozzászólások lezárva.