Bulgária területi változásai


A harmadik bolgár állam területi változásai 1878 márciusi visszaállításától napjainkig. Kevéssé ismert téma a magyar olvasók körében.

A bolgár állam története – a magyarral ellentétben – két ízben is megszakadt. Az első bolgár állam 681-1018 között létezett – ez a történészek által általánosan elfogadott időpont, azonban egy jelentős kisebbség a 632-1018 dátumot támogatja, végülis mindkét változat helyes, csak két különböző koncepciót tükröz. Az elfogadottabb álláspont azért áll ki a 681-es év mellett, mert ekkor alakult meg a Dunától délre a bolgár állam, míg a 632-681 közti időszakot pedig egy korábbi államnak tartja, mely nincs közvetlen jogfolytonos összefüggésben az utóbbival. A másik álláspont viszont a jogfolytonosság mellett áll ki, így a 681-es évet csupán a Dunától délre való terjeszkedésként fogadja el. De bármelyiket is fogadjuk el, a végső időpont – 1018 – vitathatatlan, hiszen ekkor szűnt meg teljesen Bulgária, miután a Római (Bizánci) Birodalom 1018-ban meghódította az ország teljes területét, s anektálta azt.

Ezután majdnem 170 évig nem volt bolgár állam. A visszállítás 1185-ben következett be, s alig 200 évig tartott. Ez a második bolgár állam. A második bolgár állam a török hódítás miatt szűnt meg. A megszűnés időpontja itt is vitás: 1396 és 1422 közé teszik, a legfelfogadottabb időpont 1396, mert ez után 1422-ig már csak egyes területmaradványok maradtak a törökök hatalmán kívül, s ezek a területmaradványok nehezen nevezhetők már államnak.

Ebben a bejegyzésemben a harmadik bolgár állam területének változásait igyekszem lehetőleg pontosan bemutatni.

A harmadik bolgár állam visszaállítása külső beavatkozással történt, az 1877-1878. évi orosz-török háború során, mely orosz győzelemmel végződött. Bár a harcokban jelentős számban vettek részt bolgár önkéntesek is, az orosz haderő volt az, mely végülis legyőzte a török hadsereget.

Miért avatkozott be Oroszország? Több okból. Először is szimpla külpolitikai okokból. Az egyre gyengébb Oszmán Birodalomról mindenki tudta, hogy képtelen lesz területét megtartani, a kérdés csak az volt, hogy a területek kié lesznek. Oroszország attól tartott, hogy Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia fog létrehozni ezen a területen szövetséges államokat, így ezt igyekezett megakadályozni azzal, hogy ő maga is ugyanerre törekedett: támogatta a román, a szerb, a görög, és a bolgár önállósodási törekvéseket a török hatalommal szemben. Ezen kívül az Orosz Ortodox Egyház hitbéli kötelességként hirdette a “muzulmán uralom alatt élő ortodox keresztények” ügyét.

A háborút lezáró San Stefano-i békeszerződés (1878. március 3. – jelenleg ez Bulgária nemzeti ünnepe) majdnem teljesen kielégítette a bolgár célokat. Gyakorlatilag az összes bolgár többségű terület az új független Bulgária része lett. Persze itt is vegyült keserűség a sikerbe. Az akkor bolgár többségú mai Dél-Kelet-Szerbia Szerbiához került, ez volt az oroszok akarata, ezzel szerették volna Szerbia oroszpártiságát biztosítani. Emellett Oroszország a háború során elvette a mai, akkor is román többségű Moldáviát Romániától, majd Romániát a szinte teljesen bolgár lakosságú Észak-Dobrudzsával “kompenzálta” – az addig tengeri kijárattal nem rendelkező Románia ekkor jutott saját tengerparthoz.

Ez a két keserű momentum azonban hamarosan felejtésbe merült, mikor új problémák jöttek. Kiderült: a nagyhatalmak nem fogadják el az orosz-török háborút lezáró békeszerződést. Mivel az orosz államnak fontosabb volt a jó viszony a többi nagyhatalommal, mint Bulgária területi épsége, 3 hónappal később újra lett tárgyalva az egész békeszerződés. (Ugyanezen a tárgyaláson lett az is eldöntve, hogy Bosznia-Hercegovina osztrák-magyar “védnökség” alá kerül.)

Ezek után Bulgária területe a negyedére lett csökkentve, s még az egynegyedtől is el lett véve a teljes függetlenség joga. Bár a gyakorlatban független maradt Bulgária, nemzetközi jogilag mint az Oszmán Birodalom vazallus állama létezett egészen 1908-ig.

Egy kisebb terület pedig Kelet-Rumélia néven – Plovdiv fővárossal – az Oszmán Birodalom autonóm tartományává lett nyilvánítva.

A többi terület viszont visszakerült az Oszmán Birodalomhoz, illetve Románia és Szerbia is kaptak “jutalmat”.

Ettől kezdve a bolgár politika központi céljává vált az elvesztett területek visszaszerzése. Kelet-Rumélia esetében ez helyi államcsínnyel és a bolgár hadsereg bevonulásával sikerült, ami egy olyan kedvező pillanatban történt, hogy a nagyhatalmak egyszerűen elfogadták a kész helyzetet és utólag legitimálták az akciót. Ebben furcsa módon az is segített, hogy éppen Oroszország volt a bolgár akció legnagyobb ellenzője – addigra megromlottak az orosz-bolgár kapcsolatok -, így Anglia és Németország végül elfogadták az egyoldalú bolgár lépést – ők csak akkor voltak ellene Bulgária területi növekedésének, ha Bulgária orosz szövetséges, ha viszont az ő szövetségesük, akkor semmi kifogásuk nem volt ez ellen. Ezek után  az Oszmán Birodalom is elfogadta, mert angol-német támogatás hiányában nem volt képes erővel ellenszegülni.

Ezt követően Macedónia és Trákia visszaszerzése lett a cél. Ez végülis sosem sikerült (kisebb területrészeket leszámítva). Az 1912-1913-as balkáni háborúkban hiába sikerült a törököktől elvenni gyakorlatilag majdnem teljes európai területüket, végül az egészből Bulgária keveset profitált: Görögország és Szerbia egymással szövetkezve a volt oszmán területeket legnagyobb részét egymás közt osztotta el.

A területek visszaszerzésére sikertelen lett Bulgária I. világháborús részvétele is, sőt a háború után plusz területeket vesztett az ország. Ugyanez történt a II. világháborúban is, ahol Bulgária ismét a vesztes oldalán állt. Bár itt az I. vh-hoz képest Bulgária területe növekedett. Az I. vh. végén Románia javára elvesztett Dél-Dobrudzsát 1940-ben Bulgária visszakapta Romániától – kb. a Magyarországot érintő bécsi döntések mintájára, azaz Hitler védnöksége alatt, melynek célja az volt, hogy kibékítse két szövetségesét. Ez az egyetlen olyan eset, amikor egy, a II. vh-ban vesztes állam sikeresen megtartotta azt a területét, melyet Hitler védnöksége alatt kapott meg. (Az urban legend szerint ennek oka az volt, hogy a román kommunisták éppen “borsot törtek” Sztálin orra alá, így Sztálin azzal állt “bosszút” a román kommunistákon, hogy elismerte az 1940-es bolgár-román megállapodás hatályát.)

Hozzáteszem: a területi kérdés ma már a legnagyobb részt irreveláns. A mai török és román területeken ma már csak pár ezres bolgár kisebbség maradt, részben el lettek üldözve, részben asszimilálódtak. Görögországban van még pár tízezres bolgár kisebbség, azonban arányuk eltörpül a görög lakosság mellett.

Szerbiában a térképen E betűvel jelölt 3 terület viszont mind a mai napig bolgár többségű, bár – mint a térképből is látható – ez egy viszonylag kis terület, gyakorlatilag pár kisváros és falvak.

A legnagyobb bolgár kisebbségek nem a Bulgáriával szomszédos országokban vannak, hanem távolabb, ahová még a török időkben vándoroltak ki bolgárok. A legnagyobb kompakt közösségek a mai Moldáviában és Ukrajnában vannak, létszámuk több százezres nagyságrendű.

S természetesen létező probléma a mai Macedónia kérdése. Ez azonban nem annyira kisebbségi kérdés, hanem a “macedón” szó tartalmára vonatkozik. Erről külön is beszámolok.

Szóval a mai bolgár politikában a kisebbségi kérdés, a határontúli kisebbségek kérdése nem olyan eszenciális, mint Magyarországon. “Macedónkérdés” persze van, de ebben gyakorlatilag mindenki egyetért – nem is igen lehet másképp, hisz itt gyakorlatilag egy nagyban objektív történelmi kérdésről van szó, amin nemigen lehet vitázni. Poltikai viták inkább a Bulgárián belüli nem-bolgár lakosság tekintetében vannak (ez kb. 15 %), ill. a bulgáriai muzulmánokkal kapcsolatban (ez kb. 12 %, s részben egybeesik a nem-bolgár lakossággal).

S van még 3-4 millió bolgár emigrációs közösségekben is, szerte a világon. Magyarországon 25-30 ezer a bolgár származásúak száma, de ezek négyötöde nem rendelkezik semmiféle bolgár identitással, jellemzően magyarrá asszimilálódtak, de egyes esetekben szerbbé.

Távoli rokonom és névrokonom, a híres HVG-s újságíró és blogger is például szerbnek vallja magát. Bár személyesen sosem találkoztunk, már váltottunk egymással emaileket. Még manapság is megesik, hogy neki gratulálnak az én írásaimért, s nekem az övéiért. (Ez még a jobb eset, de amikor kritika jön, ráadásul szalonképtelen, az már rázósabb téma.) Ajánlom névrokonom nagyszerű cikkét a témáról, remélve, hogy ezúttal nem én kapok a cikkért gratulációt… 🙂

*

* 1878 márciusa – San Stefano-i békeszerződés, a harmadik bolgár állam visszaállítása, Bulgária területe = A + B + C + D + E + F + I + K + M + N + O,

* 1878 júliusában a Berlini Kongresszus felülvizsgálja a San Stefano-i békeszerződést, Bulgária elveszti: B-t, D-t, F-t, I-t, K-t, M-t, N-t, O-t,

– Bulgária területe 1878 júliusa 1885 szeptembere között = A + C + E.

*

* 1885 szeptemberében: “Bulgária egyesülése”, Bulgária erőszakkal megszerzi B-t és D-t,

– Bulgária területe 1885 szeptembere és 1886 márciusa között = A + B + C + D + E,

* 1886 márciusában: tophanei megállapodás: Törökország elismeri az előző évben eszenvedett területi veszteségeit, cserébe Bulgária átadja Törökországnak D-t,

– Bulgária területe1886 márciusa és 1913 májusa között = A + B + C + E.

*

* 1913 májusában: londoni békeszerződés, az I. balkáni háború vége, melyben Bulgária a győztes oldalon végez, közös bolgár-görög-szerb irányítás alá kerül: D, F, G, H, I, K, L, M, P,

Kitör a II. balkáni háború Bulgária, Görögország és Szerbia között. Görögország és Szerbia győz, így maguk között osztják fel a megszerzett volt török területek zömét,

* 1913 augusztusában: bukaresti békeszerződés, a II. balkáni háborúban Bulgária veszít: megszerzi D-t, F-t, G-t, H-t,

– Bulgária területe1913 augusztusa és 1919 novembere között = A + B + C + D+ E+ F + G + H.

*

* 1919 novemberében: Neuilly-sur-Seine-i békeszerződés, Bulgária elveszti az I. világháborút, elveszíti C-t, E-t, G-t, H-t, megszerzi I-t,

– Bulgária területe 1919 novembere és 1940 szeptembere között = A + B + D+ F + I,

* 1940 szeptemberében: craiovai megállapodás, Bulgária megszerzi békés úton Romániától C-t,

– Bulgária területe1940 szeptembere és 1941 áprilisa között = A + B + C + D + F + I.

*

* 1941 áprilisában Bulgária erőszakkal megszerzi Jugoszláviától és Görögországtól: E-t, G-t, K-t, L-t,

– Bulgária területe1941 áprilisa és 1946 októbere között = A + B + C + D + E + F + G + I + K + L,

* 1946 októberében: párizsi béke, Bulgária elveszíti a II. világháborút, elveszíti: E-t, G-t, K-t, L-t (a területek feletti ellenőrzést de facto Bulgária már 1944 szeptemberében elveszti).

– Bulgária területe1946 októbere óta = A + B + C + D+ F + I.

*

Kelet-Rumélia – az Oszmán Birodalom autonóm tartománya (a térképen B és D)

Tamrasi Köztársaság (a térképen a három D közül a legnyugatibb)

Kelet-Ruméliát 1878 júliusában hozza létre a Berlini Kongresszus, 1885 szeptemberében pedig Bulgária erőszakkal megszerzi és anektálja.

A három D-vel jelölt terület közül a legnyugatibb azonban de facto nemzetközileg el nem ismert független állam egészen 1878 márciusától 1913 augusztusáig, Tamrasi Köztársaság néven, bár jogilag egyszer Bulgáriához, másszor Törökországhoz tartozik. A terület felett a de facto irányítást Bulgária az I. balkáni háború alatt szerzi meg.

*

színek jelzése:

piros vonal – jelenlegi országhatárok

kék vonal – Bulgária határa a San Stefano-i békeszerződés szerint

*

Bulgária  és a környező államok a San Stefano-i szerződés szerint, 1878 eleje:

Bulgária  és a környező államok a Berlini Konkresszus után, 1878 vége:

Bulgária  és a környező államok a Bulgária egyesülésének elismerése után, 1886:

Bulgária  és a környező államok a II. balkáni háború után, 1913:

Bulgária  és a környező államok az I. világháború után, 1919:

Bulgária  és a környező államok az II. világháború alatt, 1941:

Bulgária  és a környező államok az II. világháború után, 1947:

Bulgária  és a környező államok jelenleg, 2012:

Advertisements