Elnökválasztás Bulgáriában


Ami a bulgáriai választások általános kérdéseit illeti, arról már írtam.

Az 1991-ben elfogadott új bolgár alkotmány értelmében a köztársasági elnök választása kikerült a parlament hatásköréből, s azóta közvetlenül a választópolgárok választják a köztársasági elnököt. Az eddigi választások 1992-ben, 1996-ban, 2001-ben és 2006-ban zajlottak. Tehát most lesz a hetedik köztársasági elnöki választás, ezen belül pedig az ötödik közvetlen választás.

Eddigi köztársasági elnökök:

  • 1990 – Petar Mladenov (kommunista, majd szocialista) – pár hónap után lemondott,
  • 1990-1997 – Zselju Zselev (jobbközép-liberális) – 1990-ben a parlament által megválasztva, 1992-ben az új alkotmány hatályba lépése miatt mandátuma lejárt, de a nép megválasztotta második mandátumra is,
  • 1997-2002 – Petar Sztojanov (jobbközép) – elindult második mandátumért, de a választás második fordulójában pár százalékkel alulmaradt,
  • 2002-2012 – Georgi Parvanov (szocialista) – 2006-ban újraválasztva második mandátumra,
  • 2012 – Roszen Plevneliev (GERB).

Magyarázat az évszámokban való eltérésre: 1996. óta a választás a mandátum lejárta előtt pár hónappal történik, azaz még a előző évben, tehát a jelenlegi elnök mandátuma 2012 januárjában jár le. (Az USA elnökválasztásáról “ellopott” módszer.)

Egyedülálló Bulgáriában, hogy nem csak köztársasági elnököt, hanem köztársasági alelnököt is választanak. Bulgária az egyetlen európai ENSZ-tagállam, melyben létezik alelnöki poszt. Egyes vélemények szerint az alelnöki poszt az ország legfeleslegesebb hivatala, a valóságban az évek során mégis megtöltődött tartalommal: a szokásjog alapján az elnök egyes területeket egyszerűen átenged alelnökének.

Bár az elnökválasztás közvetlen, Bulgária mindenképpen mint parlamentáris köztársaság jellemezhető. A bolgár köztársasági elnök gyenge, bár a gyakorlatilag kizárólag ceremoniális magyar köztársasági elnökhöz képest rendelkezik bizonyos többletjogokkal is.

A magyar köztársasági elnök a törvények kihirdetésével kapcsolatos gyenge vétójogán, a népszavazás kezdeményésének és időpontjának megállapításának jogán kívül minden egyéb fontos jogkörében csak a kormány ellenjegyzésével cselekedhet.

Ezzel szemben a bolgár köztársasági elnök a fentieken túl több állami szerv esetében saját hatáskörében jár el. Többek között – a legfontosabbakat említve – az Alkotmánybíróság tagjainak egyharmadát ő nevezi ki (másik egyharmadot a parlament választ meg, további egyharmadot pedig a lefelsőbb bírói szervek), úgyszintén az elektromos médiákat felügyelő Elektromos Médiák Tanácsának tagjainak egyharmadát saját hatáskörben nevezi ki, valamint a kémelhárítási és hírszerzési szervek vezetőinek kinevezése is kizárólagosan a köztársasági elnök jogköre. Mindezek nem kormány-ellenjegyzéshez kötött ill. parlamenti vagy kormánydöntést hatályba léptető, formális kinevezési jogok, hanem valódi hatalmi jogosultságok: az államfő bármiféle egyeztetés nélkül azt nevez ki akit akar.

A kommunista időszakban “állam az államban” státuszú titkosszolgálatok (a jelenlegi kémelhárítás és hírszerzés) 1991-ben direkt ki lettek véve a kormány alól, s a köztársasági elnök alá lettek rendelve. Az alkotmány megalkotói így szerették volna meggátolni, hogy a jövőben bármely kormány visszaélhessen a titkosszolgálatokkal.

Látható tehát, hogy a ceremoniális gyenge magyar köztársasági elnökhöz képest a bolgár köztársasági elnök inkább “középgyenge” státuszú. Azonban a bolgár köztársasági elnök politikai helyzete nem annyira a leírt jogosultságainak következménye, hanem sokkal inkább annak az eredménye, hogy a választópolgárok közvetlenül választják meg. Ez jelentős súlyt ad neki.

Érdekesség, hogy a köztársasági elnöki poszt nem számít politikamentesnek, az egyetlen poltikai követelmény az elnök felé, hogy mandátuma idejére függessze fel párttagságát. Pár éve a bolgár alkotmánybíróság kimondta, hogy a köztársasági elnöki tisztség politikai pozíció és a politikai semlegesség nem követelmény a poszt betöltője irányában. Az eddigi 6 elnökválasztáson megválasztott 4 elnök közül – mint már említettem, az egyik elnök egyszer a parlament által, egyszer pedig közvetlenül lett megválasztva, a jelenleg hivatalban lévő elnök pedig második mandátumát tölti – hárman megválasztásukat megelőzően politikai párt első számú vezetői tisztségét töltötték be, egy pedig pártja legfelsőbb vezetősének volt tagja. A volt köztársasági elnökök mandátumok lejárta után nem élveznek semmiféle különleges szerepet. Az egyik volt köztársasági elnökkel megtörtént, hogy mandátuma lejárta után sikeresen indult a parlamenti választásokon, s parlamenti képviselő lett. Úgyszintén teljesen hiányzik a volt köztársasági elnökök részére rendszeresített iroda, rezidencia és fizetés. Egyetlen privilégium, hogy – amennyiben igényli – a mandátuma lejárta után 12 hónapig jár minden volt köztársasági elnöknek és alelnöknek a személyi testőri védelem, melyet ugyanaz a szerv lát el, mely az éppen hivatalban lévő állami vezetők épségét és biztonságát óvja.

Az elnökválasztás egy vagy két fordulóban zajlik. Amennyiben a választásra jogosultak legalább 50 %-a érvenyes szavazatot ad le, s valamelyik jelölt 50 % + 1 szavazatot szerez, az illető jelölt az új köztársasági elnök. Amennyiben a választásra jogosultak kevesebb, mint 50 %-a szavaz (ez még sosem fordult elő) és/vagy egyik jelölt sem szerzi meg a 50 % + 1 szavazatot, ebben az esetben második fordulót tartanak. A második fordulóban csak az első fordulóban a leadott szavazatok számát illetően első és második helyet elért jelölt vesz részt, s egyszerű szavazattöbbség dönti el ki lesz az új elnök. Eddig minden alkalommal volt második forduló.

A köztársasági elnöki választáson az aktív és passzív választójog élesen elválik egymástól. Aktív választójoga van minden 18 éves vagy idősebb bolgár állampolgárnak, függetlenül attól, hogy van-e más állampolgársága és függetlenül attól, hogy van-e lakcíme Bulgáriában és az országban él-e. A passzív választójoghoz viszont legalább 40 éves életkor szükséges, valamint annak igazolása, hogy a jelöltnek nincs más állampolgársága a bolgáron kívül és a választásokat megelőző 5 évben legalább az idő felében Bulgáriában élt életvitelszerűen. További érdekes követelmény a passzív választójoghoz, hogy a jelölt bolgár állampolgársága “született állampolgárság” kell legyen, azaz olyan személy, aki naturalizált állampolgár, nem indulhat a választáson. Ez utóbbi követekmény egy ízben – 1996-ban – súlyos problémát okozott, a szocialista párt kénytelen volt eredeti jelöltjét visszavonni és az utolsó pillanatban új jelöltet indítani, mert az eredeti jelölt képtelen volt igazolni, hogy “született bolgár állampolgár”.

A szóban forgó személy egyébként Georgi Pirinszki volt külügyminiszter, aki New Yorkban született bolgár állampolgárságú apától és amerikai állampolgárságú anyától, az anya gyermeke születése előtt nem sokkal lett amerikai állampolgár – eredetileg csehszlovák állampolgár volt, aki a náci zsidóüldözés elől menekült az USÁ-ba. Személyes véleményem akkoriban az ügyben az volt, hogy az ügy fel volt mesterségesen fújva Pirinszki politikai ellenfelei által, számomra nyilvánvaló volt, hogy Pirinszki egyszerre “született bolgár” és “született amerikai” állampolgár, azaz megfelelne az elnöki követelményeknek, hiszen az amerikai állampolgárságáról lemondott. Ellenkező esetben azt az abszurdumot kellene feltételezni, hogy Pirinszki egyáltalán nem is rendelkezik bolgár állampolgársággal, hiszen sosem naturalizálták.

Viccesen meg szoktam jegyezni, hogy ha én indulnék a bolgár elnökválasztáson, valószínűleg többhónapos vitát generálna vajon született állampolgár vagyok-e. Az egyik jogszabály szerint ugyanis annak minősülök, míg a másik szerint pedig nem. S persze mindkét jogszabály hatályos. Véleményem szerint az új bolgár alkotmány alkotói annak idején túlságosan sokat nézegették az USA alkotmányát, így lett Bulgáriának köztársasági alelnöke és így lett a “született állampolgárság” követelménye is.

Advertisements