A “nemlétező” országok – II/1.


Mi az a nemzetközileg el nem ismert ország?

Először is lássuk, hogy mi az a nemzetközileg elismert ország! A vonatkozó, államiságról szóló montevideói szerződés szerint szuverén állam (ország) az, amelynek van meghatározott területe, állandó lakossága, kormánya és képessége, hogy más országokkal kapcsolatba léphessen. Azaz ha mindez megvan, az illető terület államnak/országnak minősül.

Viszont a gyakorlatban mindehhez hozzájön az “államelismerés” is, azaz az a további követelmény, hogy a montevideói követelményeknek megfelelő terület még el is legyen ismerve szuverén államként a nemzetközi közösség által.

Mivel azonban nem minden állam van minden állam által elismerve (a legismertebb példa: az arab államok többsége nem ismeri el Izraelt), az egyszerűség kedvéért az egyetlen szempont az ENSZ-tagság ill. ennek hiányában az ENSZ által való országkénti elismerés. Tehát nemzetközileg elismertnek azokat az országokat mondjuk, melyeket az ENSZ elismer: azaz vagy tagja a világszervezetnek vagy nem tagja ugyan, de az ENSZ “nem-tagállamként” tartja nyilván. Jelenleg az ENSZ-nek 192 tagja van, továbbá az ENSZ 3 nem-tagállamot tart nyilván.

A pontosság kedvéért: az ENSZ megfigyelői státuszt ad sok szervezetnek, olyanoknak is, melyek akár nem-tagállamnak is minősülhetnének (erről később), de ezeket azonban az ENSZ nem tartja számon, mint nem-tagállamokat, így a téma szempontjából ez irreveláns kérdés.

Tehát mindebből következik, hogy “nem elismert” ország az, amely megfelel a montevideói kritériumoknak, azonban nincs elismerve mint ország az ENSZ által. Lényegtelen, hogy egyébként az illető ország el van-e ismerve más államok által, a fontos csakis az ENSZ általi elismertség.

Fontos eloszlatni néhány tévhitet!

Az államelismerés és a kormányelismerés az két különböző dolog. Az államelismerés azt jelenti, hogy egy területet, mely addig nem volt szuverén állam, mostantól államnak ismerünk el. Pl. 1993-ban megszűnt Csehszlovákia, majd elismerésre került két új állam: Csehország és Szlovákia. Az államelismerés egyedi aktus: NEM vonható vissza. Az államelismerés történhet kifejezett formában, nyilatkozatban vagy egyszerűen hallgatólagosan, azzal, hogy az elismerő külföldi állam egyszerűen, külön elismerő nyilatkozat nélkül, hivatalosan kapcsolatban lép az új állammal.

Ezzel szemben a kormányelismerés azt jelenti, hogy egy adott ország kormányát elismerjük kormányváltozás után – jellemzően ez csak negatív formában szokott jelentkezni, azaz kormány nem elismerése formájában, hiszen normál esetben egy kormányváltás az adott ország belső ügye, s ezt nem kell külön elismernie külföldi államoknak. Tehát egy kormány nem elismerése akkor következik be, ha egy másik állam úgy ítéli meg, hogy az ilető országban a kormányváltás nem volt legitím, így nem hajlandó elismerni az új kormányt. Valójában tehát az alapállás az, hogy minden állam elismeri minden más állam kormányát, s ha mégsem – ami igencsak ritka eset-, akkor ezt kifejezetten jelzi.

Azonban a kormány nem elismerésének semmi köze az illető állam nem elismeréséhez, sőt éppen ellenkezőleg: kormányt nem elismerni csak akkor lehet, ha az illető országot elismertük, hiszen ha az illető államot nem ismertük el, akkor szempontunkból lényegtelen, hogy ott milyen magát kormánynak nevező testület működik.

Jó példa bőven akad erre Magyarország XX. századi történelméből. 1944-ben pl. több külföldi állam nem ismerte el a Szálasi-kormány jogfolytonosságát. Vagy a Kádár-kormány esete 1956 után: nagyon sok demokratikus állam a 60-as évek elejéig nem ismerte el legitímnek az idegen megszállás segítségével hatalomra jutott Kádár-kormány. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy az illető országok ne ismerték volna el Magyarországot!

Vagy másik példa Afganisztán talibán kormánya, mely 1996-ban ténylegesen átvette a hatalmat az országban, azonban a legtöbb külföldi állam továbbra is a megdöntött, s elmenekült előző kormányt tartotta a legitím afganisztáni kormánynak. Sok más példát is fel lehetne hozni.

Érdekes magyar példaként még megemlítendő a spanyol-magyar kapcsolatok alakulása a II. vh. után. Spanyolország nem ismerte el a debreceni ideiglenes kormányt, sem az azt követő köztársasági és népköztársasági kormányokat egészen a hetvenes évekig. Velük szemben Spanyolország a Magyar Királyság kormányát ismerte el, majd pedig amikor az megszűnt, az utolsó, még Horthy Miklós által kiküldött madridi magyar nagykövettel tartotta fent a „diplomáciai kapcsolatot”. Madridban tehát a magyar követség a 70-es évekig „Magyar Királyság Nagykövetsége” tábla alatt működött, s természetesen semmilyen kapcsolatban nem állt a tényleges budapesti kommunista kormánnyal. Aztán a hetvenes években Spanyolország elismerte a budapesti kormányt, így az épületbe beköltözött az új nagykövet és a tábla „Magyar Népköztársaság Nagykövetsége” lett. Az eset külön komikuma egyébként, hogy a táblacserét megelőző néhány évben Spanyolországnak már volt kereskedelmi kapcsolata a Magyar Népköztársasággal, így néhány éven keresztül Madridban egyszerre volt „Magyar Királyság Nagykövetsége”  és „Magyar Népköztársaság Kereskedelmi Kirendeltsége”!

Szintén fontos visszatérni más tévhitekre. A montevideói szabályok előírják, hogy az országnak legyen területe. Így a szeparatista mozgalmak által létrehozott államok sikertelenség esetén, azaz amennyiben ezek a mozgalmak nem képesek tartósan a területet ellenőrzésük alatt megtartani és külföldre települnek, nem minősülhetnek a továbbiakban nem elismert országoknak, hiszen hiányzik a terület feletti ellenőrzés. Ez esetben szeparatista szervezetekről beszélhetünk, ill. emigráns kormányról, amennyiben az illető államot már régebben elismertük, de semmiképpen sem nem elismert országokról. Példa az önmagát függetlennek nyilvánító Csecsenia, mely azonban csak VOLT el nem ismert ország, viszont ma már nem az, mivel a terület felett visszállította szuverenitását Oroszország, s a függetlenségpárti csecsen kormány pedig külföldre távozott.

Ugyanez fordítva is lehetséges. Ha egy elismert állam megszűnik,  lehetséges nem elismerni a megszűnés tényét, hanem továbbra is elismerni a ténylegesen megszűnt államot. Pl. Észtország esete 1940-1989 között: az ország ténylegesen nem létezett, azonban pl. az USA nem ismerte el Észtország 1940-es Szovjetúnió általi bekebelezését, s továbbra is elismerte Észtországot független államként. Így Észtországot, miután újra létrejött független államként 1989-ben, az USÁ-nak már nem kellett elismernie, egyszerűen csak fel kellett vennie a kapcsolatot az új észt kormánnyal.

Úgyszintén irreveláns, ha háború vagy polgárháború miatt egy országban egynél több kormány működik. Mivel ezek egymással konkurráló kormányok, s egyik sem kíván új államot létrehozni, ez szimplán kormányelismerési kérdés, nem érinti az állam elismerését. Ismét magyar példa az 1944 december és 1945 április közti helyzet, amikor az ország területén két kormány működött: a Szálasi-féle és az ideiglenes debreceni kormány.

Miután láttuk és tisztáztuk, hogy mi és miért nem minősíthető el nem ismert államnak, lássuk az el nem ismert államokat!

Jelenleg 11 el nem ismert állam van a világban, de ebben a számban már benne van az összes határeset is. Ha a határeseteket leszámítjuk, 7 eset maranda. De lássuk mind a 11-et!

Négy eset a Szovjetúnió széthullásával kapcsolatos. Ezek a 80-as évek legvégén, a 90-es évek elején alakultak ki. Lássuk először ezeket! Közülük 3 a Kaukázusban található.

Karabah / Արցախ

A Nagorno-Karabah (vagy magyarul Hegyi-Karabah) Köztársaság (helyi népszerű neve Arcak Köztársaság) egy gyakorlatilag teljesen örmény népességű állam. Az állam hivatalosan ki nem mondott célja valójában nem függetlenségének elismertetése, hanem csatlakozása Örményországhoz. Gyakorlatban ez az integráció már meg is történt minden szinten, a jogi és alkotmányos szintet kivéve: közös a gazdaság és közös a politikai élet.

Az állam előzménye a Hegyi-Karabahi Autonóm Körzet, amit a szovjet hatalom létesített 1923-ban, miután a Kaukázust sikeresen újra meghódította. A terület gyakorlatilag a hagyományos örmény és azeri területek határvidékén volt található, tulajdonképpen egy enklávé azeri többségű területen belül, azaz nem érintkezett közvetlenül a fő örmény területtel, bár attól nem messze terült el, a határvonal-távolság az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság és a Hegyi-Karabahi Autonóm Körzet között átlagban 40 km volt. A szovjet közigazgatás tervezői az autonóm körzetet az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság részegységeként hozták létre, bár lakosságának 90-95 %-a örmény volt, s ez a későbbiekben súlyos következményekhez vezetett. Amíg a szovjet diktatúra működött, az azeri-örmény konfliktus a szőnyeg alá söpörten lapangott. Amikor a központi hatalom és a diktatúra enyhülni kezdett, a konfliktus előtört, súlyos események, köztük örményellenes azeri és azeriellenes örmény pogromok, lincselések formájában. 1990 elején a szovjet hadsereg még be is avatkozott az egyik tömeges lincseléssorozat megfékezése céljából, később azonban már nem volt aki rendet teremtsen, ráaádásul a függetlenné váló Azerbajdzsánban és Örményországban egyaránt olyan politikusok kerültek hatalomra, akik össze nem egyeztethető álláspontokat hangoztattak: az azeriek ragaszkodtak Azerbajdzsán területi integritásához, míg az örmények pedig csakis a karabahi örmények elszakadási jogát tartották az egyetlen megoldásnak. Ennek eredményeként végül 1992-ben valódi háború robbant ki a két ország között. Mindkét oldalon bekapcsolódtak a harcoló felek oldalán önkéntesek is: míg örmény oldalon elsősorban a nyugat-európai és a közel-keleti örmény diszpórából, valamint Oroszországból érkeztek, addig az azeri oldalon az Iránban élő azeri kisebbségből (valójában Iránban több azeri él, mint magában Azerbajdzsánban!),  valamint az afganisztáni mudzsahedin harcosok közül. A háború másfél évig tartott és 20 ezer halottal, valamint 80 ezer sebesülttek végződött. A háborút végül orosz közvetítéssel sikerült lezárni, tűzszünet formájában. A de facto helyzet azóta: az azeri erők elfoglalták a volt Hegyi-Karabah Autonóm Köztársaság területének egy részét, az örmény erők pedig a volt Hegyi-Karabah Autonóm Köztársaság és Örményország közti határvidéket, így fizikailag megteremtve a közvetlen területi kapcsolatot. Tehát a mai Arcak Köztársaság területe nem egyezik a volt Hegyi-Karabak Autonóm Köztársaság területével. A helyzet azóta nem változott: a tűzszünet mind a mai napig érvényben van, viszont nincs kilátás rendezésre a közeljövőben.

A karabahi lakosok de facto mintha Örményországban élnének, karabahi állampolgárságuk mellett örmény állampolgársággal is rendelkeznek. Karabahot egyébként a világ egyetlen országa sem ismeri el, Örményország sem, viszont néhány állammal, mint pl. Oroszország, az USA, Libanon (ahol jelentős örmény kisebbségél), s természetesen Örményország nem hivatalos kapcsolatban áll „állandó képviseletei” révén.

Valójában a független Arcak ügye örmény szempontból taktikai lépés, a valódi cél a nemzetközi támogatás megszerzése ahhoz, hogy a terület szabadon csatlakozhasson Örményországhoz.

Transznisztria /  Приднестровье / Придністров’я /  Transnistria

Transznisztria, magyarul Dnyeszterentúli Köztársaság. A Dnyeszter folyó bal partján terül el, a jelenlegi ukrán-moldáv határvidéken. Kevert népességű terület, nagyjából egyforma arányban lakják románok, oroszok és ukránok.

Az ország történetének megértéséhez vissza kell menni a múltva. A szovjet közigazgatás tervezői 1924-ben hoztak létre egy Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot az akkori Ukrajna területén belül, annak részeként. E terület az akkori szovjet-román határ mentén terült el. Miután a Molotov-Ribbentrop paktum után, 1940-ben a szovjet ultimátum miatt Románia kénytelen volt átadni területének egy részét, köztük Besszarábiát a Szovjetúniónak, a Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság státusza tagköztársasági státusszá lett emelve, azaz megalakult a Moldáv Szovjet Szövetségi Köztársaság, miközben az eredeti Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság területének keleti része vissza lett csatolva Ukrajnához.

A Szovjetúnió felbomlásakor, 1991-ben a Moldáv Szovjet Szövetségi Köztársaság független állam lett Moldáviai Köztársaság néven, igényt tartva természetesen teljes területére, a szovjet időkben megállapított határokon belül. Közben Transznisztria is kikiáltotta függetlenségét, arra hivatkozva, hogy a Molotov-Ribbentrop paktum már nem érvényes, így Moldáviának nincs joga Transznisztria területére, mivel az sosem tartozott Romániához a paktumot megelőzően.

1992-ben háború is zajlott a központi moldáv hatóság és Transznisztria között. A háború több ezer halottal és egy máig érvényben lévő tűzszünettel végződött. Időközben a moldáv hatóságok autonómiát adtak Transznisztriának, de Transznisztria kitart a függetlenség mellett. Alternatívaként felmerült még a csatlakozás Oroszországhoz, de ezt Oroszország visszautasította.

Transznisztria különösen érdekes egy dolog miatt: ez a volt Szovjetúnió úgymond skanzeze, azaz az egyetlen volt szovjet terület, ahol manapság is nagyjából úgy folyik az élet, mint a Szovjetúnió utolsó éveiben, tehát a szovjet jelképek tömeges használatban vannak, vörös zászlók, sarló-kalapácsos címerek, stb. formájában.

Az országot csak a hasonlóan el nem ismert Abházia és Dél-Oszétia ismeri el. Lakosai nagy többsége egyben moldáviai állampolgár is, elsősorban az útlevél miatt, mivel a transznisztriai útlevéllel gyakorlatilag sehová sem lehet utazni.

A karabahi helyzethez képest itt szinte idillikus béke honol. Ráadásul ma már a transznisztriai politikai elit egy kisebb része nem viszonyul teljes elutasítással a Moldáviával való egyesülés ötletéhez.

Dél-Oszétia / Хуссар Ирыстон / Южная Осетия / სამხრეთი ოსეთი

Ismét a szovjet közigazgatási határok egyik „remekműve”. Az oszét nép (mely ugyanaz mint a jász nép) hagyományos törzsterületét két részre osztották: az egyikből Oroszországban csinálva autonóm köztársaságot, a másikból pedig Grúziában. Amíg a Szovjetúnió fennállt ennek különösebb jelentősége nem volt, azonban amikor Grúzia függetlenné vált, a grúzokkal nem rokon dél-oszétek kinyilvánították csatlakozásukat az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétiához. A grúzoknak nem sikerült háborús úton megszerezniük Dél-Oszétiát, sem a Szovjetúnió felbomlását követő időkben, sem tavaly az „olimpiai” háborúban, amikor a grúz fegyveres erők agressziót követtek el Dél-Oszétia ellen. Sőt, ez utóbbi események immár arra késztették az oroszokat, hogy avatkozzanak be nyíltan a dél-oszétok oldalán. Ez meg is történt. Miután Oroszország elismerte Dél-Oszétiát, ugyanezt megtette még 5 állam. Elismeri továbbá a szintén el nem ismert Transznisztria és Abházia.

Valójában a dél-oszét vezetés számára a függetlenség kényszerből lett cél. Az igazi cél a csatlakozás Oroszországhoz, egyesülés Észak-Oszétiával, de Oroszország elutasította ezt a lehetőséget. A gyakorlatban ez persze megtörtént: Dél-Oszétia szinte teljesen integrálva van Oroszországba, szinte minden dél-oszétnak van orosz állampolgársága is, az orosz-déloszét határ pedig szabadon átjárható.

Abházia /  Аҧсны / Абхазия

Abházia ősi állam, a kora-középkor óta létezik. Története során több állam részét is képezte. Grúziához mint autonóm köztársaság csak 1931-ben került. Amíg a Szovjetúnió fennállt ennek különösebb jelentősége nem volt, azonban amikor Grúzia függetlenné vált, az abházok kinyilvánították elszakadásukat. A grúzoknak nem sikerült háborús úton megszerezniük Abháziát, bár egy véres háborúban megpróbálták.

Miután a grúz fegyveres erők tavaly agressziót követtek el Dél-Oszétia ellen, az oroszok Dél-Oszétia mellett Abházia függetlenségét is elismerték. Azóta elismerte ezt még további 5 állam. Elismeri továbbá a szintén el nem ismert Dél-Oszétia és Transznisztria.

Bár erős szövetségben van Abházia Oroszországgal, s a legtöbb abház orosz állampolgár is, Abházia – ellentétben Dél-Oszétiával – nem kíván csatlakozni Oroszországhoz, hanem független államként szeretné folytatni életét.

Lássuk a Szovjetúnióhoz nem kapcsolódó eseteket!

Észak-Ciprus / Kuzey Kıbrıs

A görög-török rossz szomszédság modernkori kezdete a görög nép függetlenségi harca az Oszmán Birodalom ellen a XIX. sz. első részében. Bár ellentétek, sőt kegyetlen elletétek mindig is voltak sok nép között, a tömeges kegyetlenségek kora csak a XIX. és a XX. században köszöntött be. Ez a görögök és a törökök esetében is így volt. Az 1821-ben kezdődött görög függetlenségi háborúk során mindkét fél többszörösen követett el de facto népírtást a másik fél civil lakossága ellen. Bár a törökök nagyobb erejük miatt több görögöt tudtak lemászárolni mint amennyi törököt a görögök, a görögök sem szalasztották el az alkalmakat, amikor lehetőség nyílt a „bosszúra”. A kölcsönös repressziók utolsó szakasza az I. vh. után zajlott le, amikor a görög hatóságok félmillió török lakost űztek el Görögországból, a török hatóságok pedig másfélmillió görögöt Törökországból – hihetetlen, de ez utóbbi esetben olyan görög települések lettek likvidálva, melyekben a görög lakosság az ókor óta, azaz 2500-3000 éve élt ott, ez valószínűleg világrekord az etnikai tisztogatásban.

Mivel két görög többségű terület nem volt sem görög, sem török szuverenitás alatt, ezeken a területeken nem került sor leírtakhoz hasonló  mértékben etnikai tisztogatásokra, bár lincselések és kegyetlenségek még ezen a két területen is volt. Ez a két terület Ródosz, mely a II. vh. végéig olasz fennhatóság alatt állt, s Ciprus, melyet 1878-ban kapott meg az Oszmán Birodalomtól az Egyesült Királyság.

Ciprus végülis 1960-ban nyerte el függetlenségét az Egyesült Királyságtól. A britek a függetlenséget két feltételhez kötötték: egyrészről a ciprusi görögöknek meg kellett ígérniük, hogy lemondanak a Görögországhoz való csatlakozásról, másrészről pedig a ciprusi törökök lemondtak arról, hogy saját államot hozzanak létre a szigeten.

Érdekességképpen megjegyzem, hogy további feltétel volt, hogy a felek beleegyeztek, hogy az Egyesült Királyság megtartja magának a sziget területének kb. 3 %-át, azaz két községet, Akrotírit és Dekéliát, valamint ezek környékét. Ezen a területen fontos brit légi és haditengerészeti támaszpont, ill közös brit-amerikai hírszerző állomás működik mind a mai napig. A brit tengerentúli terület határain nincs határőrizet, azaz a ciprusiak szabadon közlekedhetnek a brit területeken áthaladó utakon. Akrotíri és Dekélia brit tengerentúli terület 2008 óta arról is nevezetes, hogy ez az egyetlen brit szuverenitás alatt lévő terület, melynek hivatalos pénzneme az euró, ugyanis a Ciprusi Köztársaság eurózónás belépésekor Akrotíri és Dekélia úgy döntött, hogy követi a példát.

Visszatérve a két ciprusi közösség ígéreteihez, hamarosan kiderült, hogy olyan fokú a bizalmatlanság a két közösség között, hogy az állam képtelen normálisan működni. Törökország már 1964-ben a sziget megtámadására készült a ciprusi törökök elleni jogsértésekre hivatkozva, akkor még az USA fellépésének hatására Törökország nem váltotta valóra fenyegetését. Közben a ciprusi görögök egy része titokban szervezkedve a görög kormánnyal a Görögországhoz való csatlakozást készítette elő. 1974-ben végül a görög kormány akcióba lépett: ciprusi görög szimpatizánsai segítségével államcsínyt hajtott végre Cipruson, eltávolítva a hatalomból az egyesülést nem támogató ciprusi államfőt, Makariosz ortodox érseket. Válaszul Törökország megtámadta Ciprust, majd napokon belül ellenőrzése alá vonta a sziget kb. 40 %-át, többek között a főváros egyik felét is elfoglalva. Bár a görög puccsisták hamarosan elvesztették a hatalmat, s Makariosz érsek visszatért a hatalomba, a török haderő nem vonult ki azóta sem Ciprus északi részéről.

Az 1974-es török bevatkozás után Ciprus északi része török katonai igazgatás alatt állt 9 éven keresztül, míg 1983-ban a katonai igazgatás helyére civil vezetés lépett, miután hivatalosan ki lett kiáltva a ciprusi törökök önálló állama, az Észak-Ciprusi Török Köztársaság.

Észak-Ciprus, miután szembesült a ténnyel, hogy sosem fog nemzetközi elismerést nyerni, változtatott kezdeti álláspontján, s már a függetlenség elismerése helyett az újraegyesülésre tesz javaslatokat. Az eddigi javaslatok azonban konföderációs elképzelések voltak, melyeket a ciprusi görögök elfogadhatatlannak tartanak. Így folytatódik a patthelyzet. Ma már a helyzet kifejezetten békésnek mondható: határátkelőhelyek is működnek, ahol a lakosság átmehet északról délre és fordítva. Szintén új fejlemény, hogy amióta a Ciprusi Köztársaság 2004 óta EU-tag, már nem büntetik az észak-ciprusi pecsétet tartalmazó útlevéllel rendelkező személyeket. Régebben ha egy külföldi úgy érkezett meg a szigetre, hogy először Észak-Cipruson keresztül lépett be, majd át kívánt menni a Ciprusi Köztársaság ellenőrzése alatt áló területre, a hatóságok nem engedték be vagy ha véletlenül beengedték, majd később észlelték útlevelében az észak-ciprusi pecsétet, „illegális határátlépés” miatt megbírságolták.

Észak-Ciprust mind a mai napig egyetlen állam ismeri el: Törökország. Nem-hivatalosan az állam baráti kapcsolatokat ápol Azerbajdzsánnal és Pakisztánnal, bár hivatalos elismerésre nem került sor. Észak-Ciprus diplomáciai jogosultság nélküli képviseleti irodákat tart fenn több országban. Több külföldi állam is tart fenn Észak-Cipruson nem-hivatalos képviseletet, többek között az EU is. Természetesen mind az EU, mind az ENSZ a Ciprusi Köztársaságot ismeri el mint Ciprus-sziget egész területének – leszámítva Akrotíri és Dekélia brit tengerentúli területet – egyetlen legitím képviselőjét.

Koszovó / Kosova / Kosovo / Косово

Koszovóval különösebben nem fogok foglalkozni, mert ez a legismertebb el nem ismert ország, ráadásul alig tavaly kiáltotta ki függetlenségét. A mai napig a 192 ENSZ-tagállamból 63 ismerte el, valamint az el nem ismert országok közül elismerte még Tajvan. Magyarország szintén elismeri Koszovót, a 7 vitán felüli el nem ismert ország közül ez az egyetlen, amit Magyarország elismer.

Koszovó sajátossága az, hogy nem önmaga vívta ki függetlenségét, hanem egy nagyhatalom (az USA) segítette hozzá, miután az 1999-es amerikai-szerb háborúban az USA győzelme után a szerb állam fennhatósága a terület felett megszűntetésre került, majd pedig ENSZ-védnökség alá lett helyezve.

Az ENSZ Koszovót továbbra is Szerbia szerves részének ismeri el. Az EU szintén nem ismeri el, mivel az EU-államoknak nincs közös álláspontja a kérdésben.

A cikk folytatása holnap!

Advertisements

2 thoughts on “A “nemlétező” országok – II/1.

  1. Visszajelzés: A “nemlétező” országok – II/2. « politikai földrajz

  2. Visszajelzés: Hány ország van a Földön? « politikai földrajz

Hozzászólások lezárva.