Marxizmusból kitűnő!


Általában mindigis nagyon rossz tanuló voltam, mert untam a tankönyveket és lusta is voltam mindenhez, ami nem érdekelt. De nagyon szeretettem tájékozódni és olvasni, bármit, kivéve a kötelező irodalmat.

Viszont az úgynevezett ideológiai tárgyakból mindig a maximális osztályzatot kaptam. Tankönyveket ezekből sem olvastam, de mint már akkor is meggyőződéses antikommunistaként érdekelt a kommunista ideológia, s sokat olvastam róla – antikommunista forrásokból. Aztán az ideológai tárgyak esetében csak vissza kellett emlékeznem antikommunista olvasmányaimra, s az ott megjegyzetteket előadni kommunista körítéssel. Mivel a marxizmus-leninizmus egy hihetetlenül primitív valami (filozófiának nem nevezném, mert nem akarom megsérteni a valódi filozófiai rendszereket), ez nagyon is könnyű volt – elég volt megjegyezni néhány alapfrázist és azokat kombinálgatni.

Első alkalmam érettségi idején nyílt, 1985-ben. Szovjet-orosz iskolába jártam, s bár ideológiai tárgy nem volt az érettségi-tárgyak között (egyébként volt ilyen tárgy, de nem tartozott az érettségi-tárgyak közé), a történelmi érettségi vizsga erősen ideológiai jellegű volt, különösen annak szovjet része. Ugyanis két tételt kellett húzni: egyet világtörténelemből, egyet meg „szovjet” történelemből. A szovjet történelemből azt a tételt húztam, melyben az úgynevezett kettős hatalom időszakáról kellett beszélni – ez az 1917-es februári forradalom és az októberi/novemberi államcsíny közti időszakot jelenti nagyjából. Ez az az időszak, amikor Leninék lassan elérték, hogy minden hatalom csakis az övék legyen. Az esemény csúcspontja maga az októberi „forradalom” és az alkotmányozó nemzetgyűlés szétverése, ezzel a Lenin-féle kommunisták hatásosan eltávolítottak minden „veszélyt”, hogy nehogy a végén még működni kezdjen az 1917 februárjától lassan meginduló demokrácia Oroszországban. Egy különösen jellemző időszak, mely szépen bemutatja, hogy a kommunisták – hűen Marx eszméihez – mindigis csakis diktatúrát akartak, s az orosz demokráciától jobban féltek, mint a félfeudális-félkapitalista cári rendtől. Ezt kellett elmondani a tételnél is, csak persze fordítva, azaz a gátlastalan lenini ténykedést állítva be pozitívumnak. Nekem történelemből hármasom volt (a szovjet iskolarendszerben nem 5, hanem csak 4 érdemjegy van, a legrosszabb a kettes, s legjobb az ötös, azaz a hármas ROSSZABB jegy, mint a magyar hármas, kb. „kétharmad” vagy hármas mínusz), így hát az iskolai párttitkár – éppen hozzá jutottam a vizsgán, egyébként eredetileg természetesen történelemtanár volt a szakmája – meg volt döbbenve, hogy külföldi létemre, ráadásul évközbeni hármasom ellenére ilyen kíválóan igazodom el a szovjet történelemben, s ideológiai képzettségem is milyen magas fokú. A vége az lett, hogy a vizsgázók közös értékelésénél – először mindenki levizsgázott, s csak aztán közölték az eredményeket közösen – külön kiemelt, hogy milyen példamutató voltam és ötös osztályzatot adott, majd pedig a bizottság évközbeni hármasomat feljavította négyesre, s ez került az érettségi diplomámba.

Aztán a Havannai Egyetemen az első évfolyamon újabb nagyszerű alkalmam volt ideológiai „felvértezettségem” demonstrálására. Volt ugyanis egy marxista-leninista filozófia nevű tárgyunk, melyből szóbeli vizsgát kellett tenni. Az anyag első harmada még valamennyire értékes is volt (az előadásokra mindig bejártam, csak egyszer hiányoztam, mert éppen szexuális természetű elfoglaltságom egybeesett az eladással), ez a filozófia történetét elemezte Marx idejéig. Aztán azonban jött az összes kisebb és nagyobb ökörség, élükön a történelmi materializmus nevű nesze-fogd-meg-a-semmit izével (másképp nehezen tudom nevezni), amit tényleg nagyon hosszasan tárgyaltak az előadásokon. A végén pedig még jött  az általános kommunista propaganda is egy kicsit. Szerencsére éppen azt a tételt húztam, melyben arról kellett értekezni, hogy mi a különbség a gonosz kapitalista burzsoá rohadék áldemokrácia és az igazi becsületes szocialista-kommunista gyerekfej-simogató népi demokrácia között. Nagyszerű tétel: csak el kell mondani a demokrácia pozitívumait és a szocialista rendszer negatívumait, kiemelve, hogy a fekete az fehér valójában. Itt is nagy dicséretet kaptam, még azt is megkérdezte a vizsgabizottság egyik tagja, hogy nem vagyok-e párttag, mert ritkán hallani ilyen alapos, s ideológialag képzett választ elsőéves hallgatótól. Ötös lett (Kubában 5 osztályzat, mint Magyarországon, ugyanaz a rendszer e tekintetben).

Majd a Szófiai Egyetemen jött ismét a marxista-leninista filozófia és a „Bolgár Kommunista Párt története” nevű tantárgy. Természetesen mindkettőből hatost kaptam – Bulgáriában öt osztályzat van, a legjobb a hatos, a legrosszabb pedig a kettes. Marxista-leninista filozófiából Lenin meghatározását kaptam az anyagról. Ez egy igencsak vicces tétel: a lényege az, hogy Lenin elvtárs kimondta, hogy az anyag az anyag, s ezzel hatalmas csapást mért az imperialista-burzsoá-klerikális-kapitalista átkos idealizmusra, s sosem tapasztaltan magas tudományos szintre emelte a materializmust. Én ezt jól ismertem, mert a Szabad Európa Rádióban hallgattam éppen néhány hónappal azelőtt egy  műsort, melyben egy lengyel filozófussal beszélgettek, aki többet között cáfolta Lenin materializmusát. A „Bolgár Kommunista Párt története” nevű tantárgy vizsgáján is kellemes tételt kaptam: azt kellett bizonyítanom, hogy Bulgáriában hogyan győzött a proletárdiktatúra forradalom nélkül, ami kicsit ellentmondásos dolog marxista szempontból is, hiszen ha egyszer a „munkások” nem keltek fel és nem csináltak forradalmat, akkor hogy a fenében győzhetett a proletárdiktatúra. Bár persze Oroszországban sem volt soha kommunista forradalom, de Bulgáriában méginkább hiányzott valami az összképhez. Bevallom, itt a napi sajtó alapos, mindennapos tanulmányozása segített, így tudtam, hogy a hivatalos álláspont szerint Bulgáriában a szovjet „felszabadítás” játszotta a „szocialista forradalom” szerepét – ez NEM vicc, tényleg ez volt a hivatalos bolgár kommunista propagandában (mellesleg a felszabadítás szó Magyarország esetében még félig-meddig indokolható, de Bulgáriában meg egyáltalán nem, mert nem volt mit felszabadítani, hiszen a bolgár kormány átállt a szövetségesek oldalára a szovjet haderő bejövetele ELŐTT). A vizsgáztató itt megérezhette, hogy nagyon hatékonyan halandzsázok, mert megbombázott csapdakérdésekkel, pl. éppen azt firtatta amit az előbb leírtam, hogy hogyan lehet, hogy a bolgár kormány már szakított a náci Németországgal a kommunista hatalomátvétel és a szovjet bejövetel előtt. Erre a hivatalos választ nem tudtam, de „sziklaszilárd marxista ösztöneimre” támaszkodva rögtön megadtam a lehetséges marxista magyarázatot. Hát a burzsoázia, mely addig a fasiszta uralmat támogatta, megérezte a kommunista néphatalom veszélyét, ezért ügyesen takikázva mepróbált visszatérni a hagyományos burzsoá demokráciához, megpóbálva ezzel átmenteni kizsákmányoló osztályhatalmát! Dehát ez nem sikerülhetett, mert a népi erők átláttak a szitán, s egyébként meg – a jó marxista halanzsa alapeleme az idézet, nem  fontos, hogy releváns legyen, de kell egy darab mindenképpen! – Dimitrov elvtárs is aláhúzta, hogy a történelem kereke forog, forog, forog, addig forog, míg nem győz világszerte a kommunizmus! A tanár vigyorgott már majdnem a végén, de beírta a hatost.

Ezután közbejött valami: megbukott a kommunizmus, megszűntették az ideológiai tárgyakat, s azontúl – gonoszan burzsoá-áldemokratikus módon! – már a vizsgákon az ember a saját véleményét mondhatta. Pedig már éppen örültem, mert a „tudományos kommunizmus” nevű tantárgy, ami valóban a halandzsázás mesterfoka, következett volna, októberi beiratkozásnál – Bulgáriában októberben kezdődik a tanév a felsőoktatásban – még beírtuk az indexbe, de novemberben megbukott a rendszer, s decemberben törölték a tantárgyat. Bevallom, eleinte még én is furcsállottam, hogy ezentúl nem lehet halandzsázni, félrebeszélni, ökörségeket mondogatni komoly arckifejezéssel, s ténylegesen gondolkodni kell, majd a gondolatokat kifejteni közérthető módon, de azért beleszoktam hamar…

Reklámok