Hogyan él Kubában egy átlagos kubai?


Hogyan él Kubában egy átlagos kubai?

A XX, sz. hatvanas éveinek elejéig Kuba volt az egyik legmagasabb életszínvonaló ország a karibi térségben. Manapság az utolsó vagy az utolsó előtti helyen van, holtversenyben Haitivel.

Miután a kommunisták átvették az ország irányítását 1959-ben, a gazdaság rövid időn belül a teljes káoszba jutott. A kommunista diktatúra kezdeti szakaszában egyetlen személy, Ernesto Guevara (Che), a hírhedt argentín kalandor, a kubai diktatúra kettes számú vezetője, felelt a teljes kubai gazdaságirányításért. A szovjet marxizmus-leninizmushoz képest is balra álló szélsőséges Che, bár saját bevallása szerint sem értett semmit a gazdasághoz vagy a pénzügyekhez (eredeti foglalkozása: orvos), éveken keresztül töltötte be a kubai gazdaság legfőbb számú irányítójának szerepét. Mint tipikus voluntarista, a gazdaságot új, “forradalmi” módon képzelte el, szerinte egy forradalmi államban a forradalmi tömegek forradalmi hevületük alapján és lelkesedésükkel mozgatják a gazdaságot, így nincs is szükség végülis irányítani semmit. A “láthatalan kéz” elméletének marxista-forradalmi változata azonban nem jött be: az ország hónapok alatt a teljes káoszba süllyedt. Legvadabb ötleit – állami munkarabszolgaság, a pénz megszűntetése – már nem tudta megvalósítani Che, ekkor már Fidel is beleszólt a gazdaságirányításba és látva a teljes összeomlás rémképet, valamivel azzal együtt saját bukását, s a vezetés a Szovjetúnióhoz fordult gazdasági segítségért.

Minden ellenkező híresztelés ellenére azonban Kuba sosem lett szovjet csatlósállam, mindigis megtartotta saját politikáját. Bár külpolitikai téren mindig támogatta az aktuális szovjet külpolitikát, számtalan esetben még külpolitikai téren is sokszor tett lépéseket a szovjetekkel való konzultáció nélkül, sok esetben komoly gondokat okozva a Szovjetúniónak, mivel a demokratikus világ a kubai lépések mögött mindig a szovjet politikát sejtette, még akkor is amikor ez nem volt igaz, mint pl. az angolai polgárháborúba való aktív beavatkozás vagy a grenadai kalandorakció, melyek valójában kubai egyéni akciók voltak, s a Szovjetúnió ezekbe már csak akkor folyt bele, amikor a kubai vezetés kész helyzet elé állítva a szovjet vezetést, az nem tudott már mást lépni, mint utólag támogatni szövetségesét. Fidel ügyesen játszotta ki a helyzetet: tudván, hogy a Szovjetúnió presztizsből kénytelen Kubát támogatni, így az kénytelen szemet hunyni a kubai önálló politika felett is. Valószínűleg a kubai önállóság volt az oka annak is, hogy Castróék felvételi kérelmét a Varsói Szerződésbe a Szovjetúnió vezetése Brezsnyev idejében visszautasította.

Az összomlást ténylegesen tehát csak a Szovjetúnió állította meg, mely óriási mértékű pénzügyi injekciókkal végülis stabilizálta a kubai gazdaságot – a szakadék széli szinten ugyan, de már ez is több volt, mint a szakadékba való beesés szintje.

Így Kuba elvegetált 20-25 évet, részben a Castro-testvérek hatalomra jutása előtti – korához képest fejlett – infrastukturát kihasználva, részben a szovjet segítségen élve.

A korabeli vicc szerint:

Fidel beszédet mond:

– Ellenségeink, a jenki imperialisták és a férgek (férgeknek nevezi a kubai rendszer mindazokat a kubaiakat, akiknek nem tetszik a Castro-féle kommunista rend) azt terjesztik rólunk, hogy mi a Szovjetúniónak napi 10 millió dollárjába kerülünk! (hatásszünet) Ez hazugság! (hatásszünet) Mert mi a Szovjetúniónak napi 20 millió dollárjába kerülünk! (tapsvihar)

A dolgok azonban a 80-as évek vége felé egyszerre vettek rossz véget. A régi infrastruktúra elöregedése már szemmel látható mértéket öltött a gyengénlátók számára is, s ezzel egy időben a szovjet segítség megszűnt, majd maga a Szovjetúnió is. Castro ezt akkoriban így kommentálta:

“a Szovjetúnió megszűnése számomra olyan volt, mintha egyik este megtudtam volna, hogy a Nap másnap már nem fog felkelni”.

Az eredetileg is siralmas helyzet még siralmasabbá vált. Mivel a rezsim nem léphetett sem a gorbacsovi útra, sem a kínai útra, hiszen mindkettő likvidálta volna a kubai rendszert, saját utat választottak. Ennek lényege a spanyol, mexikói és kanadai nagytőke beengedése az országba, korlátozott területen, elsősorban csak az idegenforgalmi szolgáltatások terén, kettős pénzrendszer bevezetése a kubaiak számára, s egyes “kapitalista” engedmények a lakosság számára.

Mindez természetesen erős korlátok mellett: a külföldi idegenforgalmi befektetők kötelesek a kubai állam részvételével vegyesvállati formában működni, viszont ennek fejében teljes hasznukat szabadon kivihetik. A lakosság felé tett engedmények azt jelentették, hogy bizonyos területeken engedélyezetté vált a magánvállalkozás, azonban kizárólag családi vállalkozás formájában, tehát pl. bérmunka alkalmazása szigorúan tilos. Amennyiben egy-egy ilyen vállalkozás túl sikeres, túl sok pénzt keres, a hatóságok le is csapnak rá valamilyen mondvacsinált okkal, nehogy kialakulhasson egy anyagilag független polgári réteg. A vegyesvállati formában működő, külföldi idegenforgalmi befektetők által működtetett vállalkozások számára természetesen nincs tilalom a bérmunkát illetően.

3 CUP bankjegy

(forrás: Banknote World)

Ami a kubai kettős pénzrendszert illeti, ez a Szovjetúnió összeomlását követően került bevezetésre. Maga a rendszer már az előtt is létezett csírájában, de nem vonatkozott az átlag kubaira, hanem csak Kubában dolgozó külföldiekre, turistákra (akkoriban számuk az évi 100 ezret sem érte, s ezek is nagy részben külföldön élő kubaiak voltak, azaz nem tipikus turisták), külföldön dolgozó kubaiakra, s magasrangú kubai tisztségviselőkre. Normál kubaiak csak a nornál kubai pesóhoz (CUP)  juthattak hozzá, sőt valuta jogosulatlan birtoklása egyenesen bűncselekménynek számított.

10-es címlet A és C certificado

(forrás: Banknote World)

Az eredeti rendszer szerint volt a normál kubai peso (CUP) és mellette a valuta (de facto az USA-dollár), valamint 4 azaz négy darab valutahelyettesítő eszköz. Ezek neve igazolás (certificado) volt, s volt belőle A, B, C és D típusú:

  • Certificado A – keményvalutát helyettesítő pénz, kizárólag külföldiek részére
  • Certificado B – KGST-viszonylatban átváltható pénz, külföldiek részére
  • Certificado C – keményvalutát helyettesítő pénz, kizárólag belföldieknek (kubai diplomaták, külfüldön dolgozók, egyes privilegizált vezetői rétegk)
  • Certificado D – KGST-viszonylatban átváltható pénz, belföldiek, jellemzően más KGST-országokban dolgozó hivatalos kubai kiküldöttek részére

A certificado B és D használata Kubában: egyes, Kubában dolgozó kelet-európai kiküldöttek részére fenntartott üzletekben lehetett velük vásárolni, melyekben a kínálat – bár elmaradt a valutás üzletekétől -, a jegyrendszer alapján működő átlagos kubai üzletekhez képest hatalmas volt. Értelemszerűen ez a két pénznem 1991-ben, a KGST megszűnésével együtt, megszűnt, s vele együtt a KGST-s üzlet fogalma is.

Ami a keményvalutát és az azt helyettesítő A és C cerificadót illeti, ezekkel a valutás boltokban lehetett vásárolni.

Magának a pénznek a birtoklása még nem jelentett vásárlási jogosultságot, ehhez megfelelő igazolvány kellett. Tehát hiába volt egy átlag kubainak bármilyenje a felsoroltak közül, nem költhette el, mert megfelelő igazolvány hiányában be se mehetett egy valutás boltba, így egy arra jogosultat kellett megkérnie, hogy vásároljon be neki helyette. Ez annyira szigorúan volt véve, hogy még a külföldi követségek kubai alkalmazottjai, akik jogosultan kaptak fizetést CUP-on kívüli pénznemben, sem mehettek be az illető üzletekbe, a kubai hatóság jellemzően csak követségenként 1-2 kubainak adott ki ilyen igazolványt, s aztán ők vásároltak az összes többi kubai alkalmazott nevében.

3 CUC bankjegy

(forrás: Banknote World)

A Szovjetúnió összeomlása utáni változás abban állt, hogy megszűnt a valutabirtoklás és az azzal való vásárlás tilalma, minden kubainak szabad lett a valuta és az azt helyettesítő A és C certficadók birtoklása és használata. 1994-ben az A és a C certificado megszűntetésre került, helyettük létrejött egy új pénznem: a kubai koncertibilis peso (CUC). Ezzel együtt az állam nagyon sok új valutásboltot hozott létre.

Tehát így alakult ki a jelenlegi kettős pénzrendszer:

  • CUP – a jegyrendszerben való termékek kifizetésére, rezsire, más „állami” költségekre, népszerű és hivatalos neve „moneda nacional”, azaz nemzeti pénznem,
  • CUC – a szabadon árusító állami boltokban és a korlátozott szabadpiacon való használatra, a CUC népszerű neve „chavito”.

A két pénznem szabadon váltható, 1 CUC = 25 CUP. Azaz kerekítve 1 CUP = 10 magyar forint, 1 CUC = 250 magyar forint.

A fizetéseket illetően négy osztályra oszthatóak a kubaiak:

  1. Külföldi (vegyesvállalati) cégnél dolgozók.
  2. Önfoglalkoztató maszekok.
  3. Kiváltságosok.
  4. Mindenki más.

Az idegenforgalomban dolgozók kubai szempontból jól keresnek. Ilyen helyeken 80-100 CUC a fizetés, tehát 20-25 ezer magyar forint. A legjobb helyen lévők még turista-borravalókra is számíthatnak, mely napi szinten elérheti egy átlag kubai havi fizetését is. Azaz egy kivételesen jó helyen dolgozó kubai akár havi 300-400 CUC-ot is megkereshet. Érthető tehát, hogy ezek irígyelt állások.

A maszek esetében fizetésről nem beszélhetünk, nem is érdemes itt átlagról beszéli, ráadásul ez a réteg az idegenforgalmi akalmazottaknál is vékonyabb.

A kiváltságosok körében a kiváltság foka szerint más és más a fizetés CUC-aránya. Vezető tisztségek esetében a fizetés teljes egészében CUC. Kevésbé kiváltságosok esetében ez csak egy kisebb rész. Mivel a két pénzem között a különbség 25-szörös, ez nagyon nem mindegy. Hiszen ha két embernek egyaránt 500 peso a fizetése, de az egyiknél ez 450 CUP-ot és 50 CUC-ot jelent, míg a másiknál ez 500 CUC, akkor valójában az utóbbi fizetése 8-szorosa az előbbinek. Egy átlag kiváltságos, pl. egy rendőr havi szinten 100-120 CUC-ot kereshet, azaz kb. egy idegenforgalmi dolgozó szintjén.

Lássuk azonban a lakosság 80-85 %-át, tehát mindenki mást. Itt a fizetések nyomorúságosak. Egy tanár, orvos nem keres 400-500 CUP-nál többet, ami 20-25 CUC-nak felel meg. Egy munkás ennél is kevesebbet keres, átlag 300-350 CUP-ot, ami 14 CUC-nak felel meg.

A jegyrendszer valamennyire csökkenti a nyomorúságot. A jegyrendszer állampolgári jogon jár. Személyenként bizonyos mennyiségű termék vásárolható meg állami elosztóhelyeken a szabadpiaci ár töredékéért. Ezért a teljes havi mennyiségért átlagban kb. 50 CUP-pesót fizet egy kubai. A személyenkénti havi fejadag kb. a következőket tartalmazza:

  • 3 kg rizs
  • 2 kg bab
  • 10 db tojás
  • 3 kg cukor
  • 0,5 kg csirke
  • 0,5 kg sertéshús
  • 25 dkg marhahús
  • 0,5 kg halkonzerv
  • 25 dkg virsli
  • 25 dkg sonka.

Hat évet be nem töltött gyerekeknek továbbá napi 1 liter tej vagy ennek megfelelő sűrített tek ill. tejpor.

Megjegyzés: a havi személyenkénti adagok magyar szemmel nagyon kevésnek számítanak, viszont a 3 kg cukor meg kilóg magyar szemmel a sorból, havonta és személyenként ez hihetetlenül soknak tűnik, pedig ez a helyzet, nem elírás. Tudni kell, hogy a kubai cukorfogyasztás valószínűleg a világon a legmagasabb, az átlag kubai egy kis pohár joghurtba 7-8 kanál cukrot, egy kis csésze kávéba meg 5-6-ot tesz bele és döbbenten nézi, amikor valaki képes kávét inni cukor nélkül, az ilyet valamilyen mazochista szekta tagjának vélelmezi. Így nem vicc, de tény: az átlag kubai egyik gyakori panasza, hogy a havi 3 kg cukor fejadag milyen szégyentelenül kevés!

Sokáig könnyebbség volt, hogy a gyerekek iskolai ebédet kaptak ingyenesen vagy jelképes összegért, s ugyanaz vonatkozott az munkahelyekre is. A munkahelyi ébedet éppen idén szűntette meg a kubai vezetőség.

A havi fejadag nagyjából egy hétre elég, spórolás esetében két hétre. Ami ezen felül van, azt csak CUC-ért tudja megvenni a kubai. A boltok árai magasabbak a magyarországi árszintnél, jó nagy haszonnal árusít a kubai állam saját állampolgárainak. Valamivel olcsóbb árak vannak a korlátozott szabadpiacon, de ezek is CUC-hoz mértek, azaz nagyon magasak az átlag állampolgár zsebéhez képest.

Bár a rezsire ill. lakbérre nem kell gondolni, mivel ezek fillérek, úgyszintén egyes szórakozási lehetőségek (pl. mozi, sportesemények) vagy nagyon olcsók vagy egyenesen ingyenesek, az élelmiszer beszerzése a hónap 2-3 hetére, kozmetikai cikkek vásárlása, ruházkodás, s minden egyéb berendezési tárgy óriási problémát jelent. Itt jön képbe a floridai rokon ajándéka – a kubai rezsim elleni amerikai embargó nem vonatkozik a Kubában élő rokonnak való pénzküldésre bizonyos összeghatárig, s emiatt a Western Union nevű cégnek felmentése van a kubai rezsimmel való pénzügyi műveletek tilalma alól. Természetesen Castróék az ajándékokat burkoltan megadóztatják, ugyanis USA-dollár CUC-ra vagy CUP-ra való váltásakor 10 % “különjutalék” van, míg más valuták esetében ilyen jutalék nincs, csak hát a Western Union-on keresztül nem küldthető más, mint USD.

Emellett természetesen fontos szerepet játszik a cserekereskedelem, az ügyeskedés, s a külföldi turistának nyújtott szolgáltatás. Szomorú látvány, hogy volt középosztálybeli kubai családok, akik hazaszeretetből Kubában maradtak a kommunista rendszer ellenére, eldugott értéktárgyaikat, ékszereiket, festményeiket szinte fillérekért adogatják el sokszor gátlástalan külföldi turistáknak, akik alaposan ki is használják a helyzetet. Rossz belegondolni, hogy a kubai állampolgárok vagyonának mekkora része tűnhetett és tűnik el ily módon az országból. Ennél csak az a látvány szomorúbb, hogy a fiatal és nem annyira fiatal lányok igen nagy számban szexuális szolgáltatásokat igyekeznek nyújtani külföldieknek sokszor egy flakon sampon ellenében. Az ilyen lányok/nők kubai neve “jinetera”, ami kb. lovaglólány magyarul.

A havannai véreskezű elnyomó rezsim apologétáinak kedvenc szokásuk, hogy a jó kubai egészségügyi adatokra hivatkoznak. Csak elfelejtenek néhány egyszerű összehasonlítást megtenni…

Várható élettartam (1960)

Világátlag 50 év
Karibi térség átlaga 56 év
Kuba 64 év

Várható élettartam (2007)

Világátlag 69 év
Karibi térség átlaga 73 év
Kuba 78 év

Gyermekhalandóság (1960)

Fejlett világ átlaga 43 ezrelék
Karibi térség átlaga 155 ezrelék
Kuba 54 ezrelék

Gyermekhalandóság (2007)

Fejlett világ átlaga 6 ezrelék
Karibi térség átlaga 27 ezrelék
Kuba 7 ezrelék

A táblázatokból világosan látszik: Kuba sikeresen megtartotta eleve vezető helyét a térségben, azaz teljesen hamis a kasztróista propaganda, mely az állítólag nyomorgó, betegségekben szenvedő országot elvezette a jólét és egészség felé. Hozzá kell tenni: a valódi kubai adatok bizonyára rosszabbak a hivatalosan közzétetteknél, hiszen a kommunista statisztika nem igazán megbízható (a kubai gyermekhalandóság-statisztika pl. bizonyítottan kozmetikázott), de még a hivatalos adatok is azt mutatják, hogy a kommunista vezetés nem ért el semmilyen kiemelkedő sikert, hacsak nem tekinthető sikernek, hogy az eleve jó egészségügyi helyzetet nem rontotta le.

1000 pesós bankjegy a kommunizmus előtti Kubából, akkor 1 USD = 1 CUP volt

(forrás: Banknote World)

Reklámok