Küzdelem a munkanélküliség ellen


A teljes foglalkoztatottság elérése érdekében Kubában a lehető legabszurdabb foglalkozások léteznek.

Az egyébként szinte teljesen üres élelmiszerboltban pl. a tej vásárlása a következőképpen történik, amikor éppen kapható tej. Normál esetben ugyanis tej csak valutás üzletben kapható ill. a jegyrendszer keretein belül, de az utóbbi esetben csak 6 éven aluli gyerekeknek jár tejjegy (napi 1 liter). Néha, ritkán viszont megérkezik egy kis tej szabadon is, normál kubai pesóért árusító üzletbe. Ez régebben gyakrabban megesett, manapság már gyakorlatilag az összes jegyrendszeren kívüli tej a valutás boltokba kerül, ill. a korlátozott szabad piacra, ami ugyanaz, hiszen ott is CUC-ban folyik az árusítás.

Kubában kétféle hivatalos pénznem létezik: a CUP és a CUC. A CUC a “normál” kubai peso, ebben kapják az emberek fizetésüket (átlag havi fizetés jelenleg kb. 300 CUP, ami nagyjából 2000 – kettőezer – magyar forint), ebben kell fizetni az “állami” költségeket, pl. közüzemi díjak, s a jegyrendszer keretein belül  szintén ebben lehet vásárolni, valamint pl. könyvesboltban, egyes étkező helyen, moziban, stb is. Van ezen kívül a CUC, a konvertibilis kubai peso, ezzel lehet vásárolni a számtalan valutás boltban. A legtöbb termék kizárólag CUC-os boltban kapható. A két pénznem immár 15 éve szabadon váltható, 24-25 CUP ér 1 CUC-ot. A CUC árfolyam rögzítve van az amerikai dollárhoz, 1 CUC 1,08 USD-t ér. A korlátozott szabad piacon CUC-árak vannak szintén. Ez a kettős valutarendszer a 90-es évek elejétől létezik hivatalosan, azelőtt a rendszer csak a turistákra vonatkozott ill. a Kubában élő külföldiekre, valamint egyes magas rangú és privilegizált kubaiakra. A 90-es évek elején a reform lényege, hogy immár az egyszerű kubaiak is használhatnak valutát, vásárolhatnak valutás boltokban. A fentiekből következik, hogy egy átlagos kubai fizetés, 300 CUP alig 12 CUC-ot ér, s 1 liter tej a valutás boltban 2 CUC-ba kerül, tehát hihetetlenül alacsony az átlag kubai fizetőképessége, s ebből következően életszínvonala is. Magasabb fizetése csak egyes állami középvezetőknek és magasabb rangúaknak van, akik fizetésük egy részét CUC-ban kapják, azaz ily módon az átlagfizetés többszörösét keresik. Egyes külföldi idegenforgalmi cégek részére dolgozó kubaiak is jól keresnek az átlaghoz képest, hiszen akár 80-100 CUC fizetést is kaphatnak. Szintén CUC-hoz juthatnak a külföldön dolgozó kubaiak (pl. a Venezuelába és Bolíviába kiküldött kubai orvosok), s a legnagyobb csoport, pedig azoké, akik az USÁ-ban élő rokonaiktól kapnak pénzt, ugyanis az amerikai embargó nem vonatkozik személyes rokoni pénzküldésre, amennyiben mértéke nem haladja meg a 300 dollárt negyedévente, így a gyakorlatban az amerikai rokon küldhet havi 100 dollárt, ami tisztán 80 CUC, s ez Kubában óriási pénznek számít (hiszen ez az átlagfizetés 6-szorosa!). A gyakorlatban persze az egész trükk lényege: valahogy elkendőzni azt, hogy a “szocialista” kubai állam saját népének értéktelen pénzben fizet, míg egyes kiemelt személyeknek meg az egyébként elátkozott USA pénznemében, hiszen valójában a CUC amerikai dollár, melyet a kubai állam bocsát ki dollárbankjegyek helyett. A kettős pénzrendszer ma már odáig fajult, hogy egyes szolgáltatásokból kétféle van: rossz minőségű CUP-os és jó minőségű CUC-os, pl. a helyközi buszoknál is így van: vannak egy részről CUP-ért a rozoga buszok, kiszámíthatatlan menetrenddel, s többórás jegyért való sorbaállással, s más részről a modern, megbízható, légkondícionált buszok CUC-ért. Aki sem nem privilegizált, se nem kubai kiküldött, se nem dolgozik az idegenforgalomban, s még amerikai rokona sincs, az a nyomor küszöbön él, a legnagyobb szegénységben.

Tehát a tej bolti árusítása a CUP-os boltban. Bemegy az állampolgár a boltba, az ajtónál áll egy alkalmazott, aki végignéz az állampolgáron, s amint észleli, hogy 1 darab üres tejesüveg van nála, odairányítja az egyik asztalhoz, ahol egy másik alkalmazott ül, akinek feladata átvenni az üres tejesüveget. Oda is megy az állampolgár és átadja az üres tejesüveget, az alkalmazott pedig egy lepecsételt és aláírt papírral igazolja, hogy az állampolgár leadott egy darab üres tejesüveget. Ezután az állampolgár beáll a sorba, ahol tejet vehet. Miután ő következik, átadja az üres tejesüveget igazoló nyugtáját, mire az alkalmazottól kap egy másik nyugtát, mellyel beállhat egy újabb sorba, ahol ténylegesen kifizetheti a tej árát, melyről kap egy pecsétet az előző igazolásra. Aztán ezzel a lepecsételt papírral beáll immár a negyedik sorba, ahol ténylegesen meg is kapja az egy üveg tejet és persze a nyugtára kap egy igazoló aláírásos szöveget is arról, hogy az egy darab üveg tej ki lett adva. Ezután már majdnem mehet is haza az állampolgár, de kifelé a boltból még azért megállítja az ajtonálló alkalmazott az állampolgárt és elkéri tőle a legutolsó nyugtát, majd az betépi. Átlagosan 50-60 perc alatt meg is történik a teljes vásárlás.

Persze az álmunka nem korlátozódik a boltokra. Jellemzően minden munkát 4-5-ször annyi ember végez, mint amennyi kellene az illető munka normál elvégzéséhez. A szállodában dolgozik pl. lifthasználati engedélyt kiadó ember, van lifthasználati engedélyt ellenőrző alkalmazott, valamint még egy ember, akinek feladata a lift gombjainak kezelése.

A fagylaltozóban külön személy adja oda a tálcát kanállal, más teszi a tálcára a fagylaltot, más valaki önti le sziruppal a fagylaltot és megint más ad egy pohár vizet a fagylalthoz.

Létezik még az országúton széken ülő ember, aki feljegyzi az elhaladók számát. Aztán van a taxisöfőr navigátora, aki ül a taxiban, mintha autórally lenne.

Természetesen a legkisebb épületben is van recepció, ahol természetesen nem egy ember, hanem több “dolgozik”. Az éttermekben van külön vajaspincér és vizes pincér. A vajaspincér pogácsákat hoz ki vajjal és teszi ezt a vendég elé (jobb helyeken pótolja is a megevett/elfogyasztott pogácsát és vajat), az utóbbi pedig a vizeskancsó tartalmának szinten tartásával foglalkozik.

S ez mind csak az egyszerű alkalmazott, vezetőségi munkatársból még több van, mint egyszerű alkalmazottból, ezek feladata, hogy az egyszerű alkalmazottak munkáját ellenőrizzék.  S persze nagyon sok szabályra van szükég, hogy aztán legyen mit betartatni. A legabszurdabb szabályokat kritizálni mengedettt, pedig legális független kubai humor alig-alig létezik egyébként, a kubai humor nagyjából a Hofi előtti magyar humor szintjén van, azaz fő feladata a pártpolitikai támogatása.

A pizzériában

Bemegy egy pár a pizzériába. Gyakorlott vendégként  a fiú meg sem nézi alaposan a háromféle pizzát felsoroló étlapot, hiszen egy részről tudja, hogy kizárt dolog, hogy “ekkora nagy” legyen  választék, más részről meg tudja azt is, hogy a pizzéria évek óta ugyanazt kínálja. Viszont örömmel észleli a alábbi szöveget az étlapon “a fogyasztó pizzájához jogosult rendelni 2 pohár italt, ami lehet sör, bor vagy üdítő”.

Így miután megrendel a pincértől 1-1 darabot az egyetlen kapható pizzaváltozatból, gyorsan hozzáteszi:

– S legyen szíves kihozni nekem 1 pohár sört,  a barátnőmnek meg 1 pohár bort a pizza előtt, aztán pedig s pizza után nekem 1 pohár bort, a barátnőmnek meg 1 pohár sört!

– Ezt sajnos nem lehet – jelenti ki határozottan a pincér.

– Nincs sör, se bor?

– Dehogyis, éppen van mind a kettő, de  szabályaink értelmében a fogyasztó pizzájához jogosult rendelni  2 pohár italt, ami lehet sör, bor vagy üdítő, tehát vagy sör, vagy bor, vagy üdítő, keverni nem lehet.

– Dehát nem mindegy?

– Éppenséggel mindegy lehetne, de a szabály az szabály, s be kell tartanunk.

– Tudja mit, akkor hozzon ki nekem 2 pohár bort  pizzámhoz,  barátnőmnek meg 2 pohár sört az ő pizzájához, s aztán mi majd elcseréljük egymás között!

– Na látja, elvtárs, ugye mégsem olyan nehéz betartani a szabályokat!

A fagylaltozóban

Havanna központjában van egy hatalmas fagylaltozó, az éjjel-nappal nyitvatartó Coppelia. Délelőttől késő éjszakáig sorok állnak, csúcsidőban akár 2 órát is várni kell, hogy az ember be tudjon jutni. A várakozási káosz elkerülése végett vasrácsok vannak végig, hogy közöttük a várakozók káoszmentesen tudják végigállni a sorukat, a vasrácsok elvezetnek először a rendelésfelvételig, majd a pénztárig, végül pedig az ételkiadóhoz.

Egyszer egy állampolgár hajnali 5-kor megy be fagylaltozni, s éppen nincs sor a fagylalatozóban. Ezért az állampolgár nem áll be a vasrácsok közé, hanem elsétál közvetlenül a rendelésfelvételig és előadja mit akar.

– Elvtárs, maga nem felejtett el valamit? – néz az állampolgárra az eladólány.

Az állampolgár nem tudja mit felejthetett el, csodálkozva néz a eladólányra, aki gyorsan rámutatott a “Soron kívül nem szolgálunk ki fogyasztókat!” figyelmeztető táblára.

– Dehát nincs sor, nem vagyok soron kívül.

– Elvtárs, az hogy éppen van-e sor vagy nincs, nem fontos, a lényeg, hogy maga soronkívüli, így szabálytalan fogyasztó, tehát nem szolgáható ki.

– De, elvtársnő, én nagyon szeretnék fagylaltot enni.

– Ennek semmi akadálya, ezért van egy jó tanácsom az Ön számára: menjen ki, majd jöjjön vissza hozzám a vaskorlátok között végigmenve. Így Ön is fagylalthoz jut perceken belül, s én sem kényszerülök szabályt szegni Ön miatt. Meglátja, még a fagylalt is jobban fog ízleni, ha tudja, hogy szabályszerűen jutott hozzá!

Reklámok