Kedvenc filmek


Filmízlésem nem széleskörű, tulajdonképpen kevés filmet szoktam nézni és ritkán. De van néhány nagy kedvencem. Ezeket általában megszereztem dvd-n is – szinte hihetetlen, de a dvd-im 95 %-a legális.

Mivel a film számomra elsősorban szórakozás, nem lehet furcsa, hogy a legtöbb kedvencem a vígjátékok között van

Öt kedvenc színészem van ebben a műfajban Gene Wilder (USA, sz: 1933), John Cleese (brit, sz: 1939), Leslie Nielsen (kanadai-amerikai, sz: 1926, h: 2010), Peter Sellers (brit, sz: 1925, h: 1980), Rowan Atkinson (brit, sz: 1955).

Ami Peter Sellerst illeti, leginkább ismert Rózsaszín Párduc filmjei miatt. Legjobb filmje azonban az 1979-es, halála előtt egy évvel készült Being There, melyért Oszkár-jelölést is kapott, bár azt szégyenszemre nem kapta meg. A film története: egy teljesen gyengeelméjű, analfabéta, a világról – a kertészeten és a televízión kívül – semmit sem tudó ember 50 éves korában hirtelen kikerül az utcára. A társadalom azonban nemhogy nem ismeri fel gyengeelméjűségét, hanem egyszerű, általában a kertészettel kapcsolatos tőmondatai mögött nemlétező, mély értelmet gyanít, aminek köszönhetően egyre magasabb körökbe emelkedik, míg végén felmerül az is, hogy ő lenne az ideális elnökjelölt a következő választásokon. A Being There magyar címe a magyarországi filmforgalmazók dilettáns, filmcímadó hagyományai következtében “Isten hozta , Mr…” lett. De ezt hagyjuk, a magyar filmfordítás a világon az egyik legrosszabb, ami pedig a filmcímek direkt elferdítését illeti, hülyeség-kategóriában aranyérmesek. A magyar filmcím-fordítás fő alapelve: lehetőleg valami nagyon csattanós legyen, s az eredetihez lehetőség szerint ne legyen köze.

Rowan Atkinsont említeni sem kell, Mr Beant mindenki ismeri. A filmbeli karaktertől teljesen eltérően, Rowan Atkinson egy végletekig precíz maximalista, mesélik róla, hogy egy jelentéktelen jelenetet is képes 50-szer ismételni, ha a legapróbb mértékben eltér attól, ahogy ő eredetileg elképzelte. A sokszor improvizáltnak tűnő humoros esetlenség valójában mind aprólékosan kidolgozott jelenet.

Lesie Nielsent illetően számtalan filmjéről lehetne beszélni. Én három részt említenék, mindegyiket a Csupasz Pisztoly (Naked Gun – hihetetlen, de ezt nem ferdítették el a magyar filmcím-névadók) trilógiából.

A legnevezetesebb rész az amerikai himnusz előadása.

Emellett két híres monológ. Az egyik a filmbéli börtönlázadás kitörése. A főhős (maga Leslie Nielsen) mint egyik a rabok közül lázadást igyekszik kirobbantani a börtönben. Ezért az ebédlőben feláll egy pohár borral a kezében és így szól:

“Mi ez a moslék? Igazi moslék! Ez itt egy 1968-as évjáratú Château le Blanc, enyhén hűtve kellene felszolgálni!Ez viszont szobahőmérsékletű! Mit gondolnak rólunk? Azt, hogy állatok vagyunk? Nem! Mik vagyunk? Homo sapiensek? Igen! Emberek vagyunk! Emberek vagyunk! Emberek vagyunk!” és kitör a lázadás.

A másik Leslie Nielsen beszéde az Oszkár-díj átvételekor, paródiája az ilyenkor gyakori környezettudatos, szociálisan érzékeny közhelyeknek:

“Ebben az országban oly sokan fekszenek el éhesen, pedig a macskaeledel tele van tonhallal! Minden alkalommal amikor az állatkertbe megyek, látom ott azt a sok delfint, azokban a tartályokban, s azt gondolom: micsoda pazarlás ez! Mészároljuk le a delfineket most! S a több száz kiló delfinhússal megetethetnénk macskáinkat, s a tonhal meg felszabadulni éhes nemzetünk számára! De tovább megyek! Olyan sok a hideg éjszaka, sokan dideregnek, így én azt mondom, vágjuk le a macskákat, nyúzzuk meg őket! S használjuk a szőrméjüket a fázók felmelegítésére!”

John Cleese mint a Monty Python csoport tagja a legismertebb. A Brian élete (1979) – szerepel az IMDB minden idők 250 legjobb filmjének listájában – és a Monty Python and the Holy Grail (1975) a legjobb filmjeik.

Ez utóbbi az Artúr-legendák paródiája. Az egyik jelenet, melyben Artúr találkozik egy parasztasszonnyal:

Artúr király: Én vagyok a királyod.
Nő: De hát én nem szavaztam rád.
Artúr király: Királyokra nem szokás szavazni.
Nő: Hát akkor hogy lettél király?
Artúr király: A Tó Asszonya, csillogó aranyba öltözve, karjával a tó mélyéről magasba emelte Excalibur kardját, jelezve, hogy az isteni gondviselés engem, Artúrt választott,  hogy viseljem a kardot. Így lettem király.
Nő: Figyelj, tavacskában hentergő furcsa nők kardosztogatása nekem nem tűnik megfelelő legitimációs alapnak. Egy kormányzati rendszerben a legfelsőbb végrehajtó hatalom alapja a néptömegek megbízása, nem pedig valami nevetséges cirkuszi víziszám.

A Brian élete című film sok félreértésre adott okot. Valójában a film készítői kínosan ügyeltek, hogy ne Jézus vagy a kereszténység legyen parodizálva, hanem a hiszékenység és a fanatizmus. A filmben ugyanis szerepel maga Jézus is, mint mellékszereplő, azonban a főszereplő Brian, aki Jézussal azonos időpontban született, ugyanabban az utcában, pár házzal arébb.

Annak idején egy nálam is hívőbb ismerősnek mondtam, hogy bekapcsolom neki a filmet, mert érdemes megnézni, tiltakozott, hogy ilyen szörnyű keresztényellenes propagandát ő nem néz meg, s csodálkozik, hogy én ilyesmit ajánlok. Mondtam neki akkor: nézd meg az első 10 percet, s ha továbbra is ez a véleményed, kikapcsolom. Mondanom sem kell, hogy kb. a 3. percben röhögni kezdett, s a 10. percnél meg szólt, hogy valóban tévedett: ez nem keresztényellenes film.

Ebből a filmből számtalan részletet lehetne idézni, de talán a legismertebb a rómaellenes illegális zsidó szervezet vezetőjének lelkesítő beszéde, melybe folyton közbeszól egy-egy szervezeti tag:

– S mit adtak nekünk a rómaiak? (szónoki kérdésnek szánva, azonban azonnal válasz érkezik rá)
– A vízvezetéket.
– Ó, igen, azt valóban, ez igaz.
– S a csatornázást!
– Igen, a csatornázást. Emlékszünk hogy nézett ki a város a rómaiak előtt… Szóval megismétlem: mit adtak nekünk a rómaiak a vízvezetéket és a csatornázást leszámítva?
– Az úthálózatot.
– Igen, de ez nem számít, ez magától értetődő. De eltekintve a vízvezetéktől, a csatornázástól és az úthálózattal…
– A mezőgazdaság öntözését… Gyógyszereket… Közoktatást… Egészségügyet…
– Igen… ezeket is…
– S a bort!
– Hát igen, az tényleg nagyon hiányozna, ha a rómaiak eltakarodnának…
– S a közfürdőket is ők adták! Meg most legalább nyugodtan lehet sétálni éjjel az utcán…
– Igen, nézzünk szembe a tényekkel, ők az egyetlenek, akik rendet tudnak tartani egy ilyen helyen, mint amilyen a miénk. De most összegezzük: mit tettek értünk a rómaiak, leszámítva a vízvezetéket, a csatornázást, a működő egészségügyet, az orvostudományt, az oktatást, valamint az öntözést, az úthálózatot, valamint a közfürdőket és a közrend fenntartását leszámítva, mit tettek értünk???

Természetesen John Clese-hez kapcsolódik minden idők legjobb minisorozata, a 12 részből álló Fawlty Towers (“Waczak Szálló”) (1975-1979). Ezt egyszerűen meg kell nézni, az összes részt, mert minden részből idézni lehetne több részletet is. Csak azt említeném, hogy az első évad utolsó (6.) részét (“A németek”) annak idején terhes feleségemmel együtt néztem sokadik alkalommal, azonban neki ez az első találkozás volt ezzel a résszel, s annyira röhögött, hogy leesett az ágyról. A nagy vidámság oka a részben szereplő szarvasaganccsal való vicc volt (“te voltál az, te ütötted meg őt a fején, te pajkos, csúnya szarvas!”).

Végül Gene Wilder, aki paródiái révén ismert elsősorban: a Sherlock Holmes paródia – Adventure of Sherlock Holmes’ Smarter Brother (1975), a Frankeinstein-paródia: Young Frankenstein (1974). Ezen kívül a Stir Crazy (1980) címú film is nagyon ismert.

Ezen kívül az Everything You Always Wanted to Know About Sex But Were Afraid to Ask (1972) című Woody Allen filmben mint a szodomita figurájának a megformálója, amikor mint neves orvos egy pillanat alatt szerelmes lesz a szintén szodomita örmány juhász kedvenc juhába, a csodaszép Daisy-be.

Everything You Always Wanted to Know About Sex But Were Afraid to As

(forrás: IMDB)

*

A klasszikus, nem-humoros filmek közül kedvenceim:

  • A Nagy Diktátor (Great Dictator) (1940)
  • Híd a Kwai-folyón (Bridge on the River Kwai) (1957)
  • Ben-Hur (1959)
  • Hegedús a háztetőn (Fiddler on the Roof) (1971)
  • Apokalipszis most (Apocalypse Now) (1979)
  • Ragyogás (Shining) (1980)
  • Krisztus utolsó megkísértése (The Last Temptation of Christ) (1988)
  • Arizonai álmodozók (Arizona Dream) (1991)
  • Schindler listája (Schindler’s List) (1993)
  • Napfény íze (1999)
  • A sci-fit kedvelem szintén, ebben a kategóriában kedvenceim:
  • Csillagok háborúja (Star Wars) (1977)
  • Vissza a jövőbe (Back to the Future I-III) (1985-1990)
  • Ördög ügyvédje (Devil’s Advocate) (1997)
  • Tizenharmadik emelet (Thirteenth Floor) (1999)
  • Harcosok klubja (Fight Club) (1999)
  • Matrix I (1999) – csak az első rész, a másik két rész unalmas szarság!
  • Pillangó-hatás (Butterfly Effect) (2004)

Romantikus kategóriában egyetlen film tartozik a kedvenceim közé: Somewhere in Time (1980). Krimi kategóriában szintén csak egyetlen filmet tudok említeni: Shawshank Redemption (1994).

A történelmi filmek kategóriájában a Passió című filmet (Passion of the Christ) (2004) tudom említeni.

Egyéb kategóriában: Összeomlás (Falling Down) (1993).

A sci-fiknél nem említettem a legnevezetesebb és legfurcsább szovjet sci-fi filmet, mert valójában társadalomkritika is: Kin-Dza-Dza (1986).

Advertisements