Amerika legnagyszerűbb elnöke


Ronald Wilson Reagan 1911. február 6-án született Tampicóban (kisváros alig ezer körüli lakossal Illinois államban). Apai ágon ír, anyai ágon angol-skót származású. Édesapja (1883-1941) cipőkereskedő volt, édesanyja (1883-1962) háztartásbeli. A család 1920-ban Dixonban (nagyobb kisváros szintén Illinois államban) telepedett le véglegesen. A családban Ronaldon kívül volt még egy gyerek, John Neil Reagan (1908-1996).

Mindkét szülő eredetileg katolikus vallású volt, azonban az édesanya felnőttként a XIX. sz.  elején alapított, újprotestáns “visszaállítási mozgalom” (Campbell-Stone mozgalom) fő felekezetéhez, a Krisztus Tanítványaihoz csatlakozott. Ronald Reagan is édesanyja vallását követte.

Reagan az illinoisi Eurekai Főiskolán végzett közgazdaságtan és szociológia szakon 1932-ben. Tanulmányai alatt úszómesteri munkájából tartotta el magát. A főiskola elvégzése után mint sportriporter helyezkedett el, a sporttal már a főiskolán közeli kapcsolatba került, többek között a főiskolai úszótagozat kapitánya volt.

Ronald Reagan 1937-ben vett részt először egy filmes meghallgatáson, s azonnal szerződési ajánlatot kapott. 1937-1965 között közel 70 filmben szerepelt, bár sosem került be a filmsztárok közé. Eközben 1942-1945 között katonai szolgálatot teljesített, de betegsége (rövidlátás) miatt sosem vezényelték harci cselekményekbe.

Közéleti szerepet először 1947-ben vállalt, amikor megválasztották a hollywoodi színészek szakszervezete elnökének, ezt a posztot 1953-ig töltötte be.

1954-1962 között a General Electric cég szóvivőjének szerepét töltötte be.

Ronald Reagan először 1940-ben házasodott, Jane Wyman színésznőt (1917-2007) vette el. Két gyermekük született, már egyik sem él. Harmadik, örökbefogadott gyermekük, Michael Reagan (1945-) viszont jelenleg is aktív. 1948-ban váltak el.

Második feleségét, Nancy Davis (1921-) színésznőt 1952-ben vette feleségül. Ebből a házasságból két gyerek született: Patti Reagan (Patti Davis) (1952-) és Ron Reagan (1958-).

Reagan kezdetben a Demokrata Pártban politizált, 1962-ben azonban a republikánusokhoz pártolt át.

Politikusi pályára először 1966-ban lépett, amikor indult a választásokon mint kaliforniai kormányzójelölt. A választást megnyerte, majd 1970-ben újraválasztották, így a posztot 1975-ig töltötte be. 1968-ban és 1976-ban jelöltette magát republikánus párti elnökjelöltnek is, de nem ő nyerte az pártbeli előválasztást.

Végül az 1980-as elnökválasztáson sikeresen megnyerte a republikánus párti előválasztásokat, majd 51:41 arányban legyőzte a hatalmon lévő, újraválasztásáért küzdő demokrata párti elnököt, Jimmy Cartert. Így Ronald Reagan lett az USA 40. elnöke. 1984-ben pedig újraválasztották 59:41 arányban.

Politikai filozófiájának fő elemei a kormányzati szerep és a kormányzati költségek csökkentése, a jövedelemre és a tőkenyereségre vontakozó adók szintjének radikális csökkentése, a kisebb állam kialakítása. Legnagyobb változást a külpolitikában hajtotta végre, az addig a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élését támogató amerikai külpolitikát az erő politikájával váltotta fel. Reagan meggyőződése volt, hogy a kommunizmus legyőzhető az “erő a békéért” elvvel. A hidegháború felújításával, a kommunista erők elleni határozott fellépéssel a világ minden pontján válaszolt a Szovjetúnió fenyegetésére. Még legközelebbi munkatársai sem hittek teljesen a kommunizmus legyőzhetőségében, ezért sokan kétkedve fogadták az új politkai irányt. A tények azonban alig néhány éven belül fényesen igazolták Reagant: az erősnek gondolt világkommunizmusról kiderült, hogy valójában nem bírja a reagani politika által rákényszerített versenyt, a kolosszus lábai megroggyantak, a Gonosz Birodalma végül feltétel nélküli megadásra kényszerült. Bekövetkezett az, amit addig a szakértők elképzelhetetlennek gondoltak: a szovjet rendszer 75. születésnapját sem érte meg. S bár mindennek több oka is volt, tagadhatatlan, hogy az, aki a folyamatot beindította egyetlen ember volt: Ronald Reagan.

Bár nagyon sok tett fűződik hozzá, érdemes kiemelni néhányat.

1983-ban Reagan használta először a “Gonosz Birodalma” kifejezést, ezzel érzékeltetve, hogy a szovjet kommunista fenyegetés elleni harc nem egyszerűen két nagyhatalom harca, hanem a jó és a rossz harca, azaz elsősorban erkölcsi kérdés, hogy melyik oldalon állunk.

Ezzel párhuzamosan lett meghirdetve a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés, népszerű nevén a “Csillagháborús Program”, melynek célja űrvédelmi pajzs kialakítása volt egy esetleg atomtámadás ellen. A program valódi célja valójában a műszakilag már egyre inkább lemaradó Szovjetúnió vezetésében pánik keltése volt, s ezt a célt a program sikeresen el is érte. A szovjet vezetés egyre nagyobb pénzeket volt kénytelen költeni katonai célokra, egyre többet elvonva a lakosságtól, ami növelte a belső elégedetlenséget a lakosság körében és a kilátástalanság érzését a vezetők között. Valószínű, hogy ez a légkör is közrejátszott abban, hogy alig két évvel később egy új típusú vezető került hatalomra a Szovjetúnióban.

Szintén 1983-ban a grenadai kommunista rezsim megdöntésével tette nyilvánvalóvá, hogy az USA ezentúl nem fogja ölbe tett kézzel szemlélni a kommunista provokációt, hanem aktívan vissza fog vágni minden lehető alkalommal. Grenadában, miután helyi kommunista erők puccsal hatalomra kerültek, szovjet-kubai katonai támaszpont kiépítésére szánták el magukat. Amikor a grenadai kommunisták véres frakcióharcokat kezdtek egymás közt, az alkalmat kihasználta az USA a bevatkozásra, mely a grenadai rezsim megdöntésével végződött, Grenada visszatért a demokratikus államok közösségébe.

Fordulat állt be az európai rakétatelepítésekben is. Reagan sikeresen megállapodott a főbb nyugat-európai országokkal és a Moszkva által finanszírozott úgynevezett “békemozgalom” minden színpadias üvöltése és fetrengése ellenére sikeresen növelte a demokratikus világ önvédelmi kapacitását többszáz Pershing-atomrakéta elhelyezésével, elsősorban Németországban és az Egyesült Királyságban.

1985-ben miután Mihail Gorbacsov lett az szovjet vezető, Reagan azonnal felismerte, hogy egy új típusú kommunista vezetővel van dolga, akivel lehetséges az értelmes párbeszéd. Reagan határozottan támogatta a gorbacsovi reformokat, mind mélyebb reformokra ösztönözve a szovjet vezetést. Ronald Reagan hitte, hogy a kommunista meggyőződés nem annyira rosszakarat, hanem inkább tudatlanság eredménye. Többször mondta, hogy a szovjet vezetőket el kell hívni az USÁ-ba egy egyszerű amerikai gyárba, hogy megtekintsék az átlagos amerikai munkások munka- és életkörülményeit, s maguk fogják meglátni, hogy míg a szovjet kommunizmus nyomort biztosít a munkásoknak, addig az amerikai kapitalizmus jólétet, tehát le fogják vonni a következtetést, hogy a marxizmus bukott ideológia, téveszme. Ennek az a hatása alatt az USA sok pénzt juttatott a kommunista országokban élő elnyomott lakosság hatékony tájékoztatásra. Ennek a programnak a keretében indult be pl. 1985-ben a Radio Martí nevű rádióállomás, mely mind a mai napig jelentős szerepet tölt a Kubában élő jogfosztott lakosság hírekkel való ellátásában.

1987-ben mondta el híres beszédét Berlinben, melyben felszólította a szovjet vezetést a Berlini Fal lebontására.

1989. január 20-án telt le elnöki mandátuma. Ezután visszavonult kaliforniai birtokára. Még ugyanebben az évben betegedett meg Alzheimer-kórban, ami az évek során egyre erősebb tünetekkel jelentkezett. 2004-ben halt meg, 93 éves korában. Temetésén a világ vezetői közül sokan megjelentek.

Advertisements