Rövid eszmetörténeti önéletrajzom


A közélet mindig érdekelt, kisgyerek koromtól. Már 8-9 évesen volt politikai véleményem, persze, nyilvánvalóan nagyon kezdetleges formában.

Alapbeállítottságom gyerekként a hagyományos antikommunizmus volt, nyugatimádattal kombinálva.

Baloldali egyetlen egyszer voltam, 16-17 éves koromban, George Orwell hatására, ekkor is természetesen antileninista, de nem voltam ezzel együtt antimarxista is. Talán amolyan baloldali szociáldemokrata lehettem, de nem utasítottam el az eurokommunizmust sem teljesen, bár nem volt igazán híve sem.

Ezzel szakítottam 17-18 évesen. A szociálliberális eszmék felé orientálódtam, nagy hatást tett rám a korai SZDSZ, melynek még tagja is voltam, bár sosem voltam aktív párttagjuk.

Mindezzel pedig 1993-1994 környékén szakítottam, 26-27 éves koromban, amikor szembesülve azzal, hogy a rendszerváltozás nem hozta el mindazt, amiben naív módon reménykedtem, az ultrajobb eszmék kezdtek vonzani. (Nem a szélsőjobb, hanem az ultrajobb.) Ez vegyült nálam a középkor kritikátlan szeretetével. Olyan antikapitalista voltam, aki a kapitalizmust úgy szerette volna meghaladni, hogy visszamegy a kapitalizmus előtti világba.

1999 környékén értem el a nagy fordulópontot, legjobban a szerb-amerikai háború hatott rám, ez zökkentett ki addigi gondolataimból. Szakítottam az ultrajobbal. Azóta a hagyományos liberalizmusban, annak is a neokonzervatívnak nevett áramlatában hiszek.

Természetesen ragadt bennem egy-két dolog régebbi eszméimből is. Az ultrajobbtól most is vallom az organikus fejlődés tanát, azonban elutasítom a legitimizmust, s én az organikus fejlődést immár a polgári demokratikus és kapitalista átalakulásban látom. A szociálliberális oldaltól most is fontosnak tartom az emberi jogok védelmét és a fajgyűlölet, idegengyűlölet elleni szembenállást. A baloldaltól pedig az anarchizmus egyes, nem antikapitalista gondolait most is tisztelem.

Vallásilag igencsak hosszú utat tettem meg. Számomra a vallás mindig nagyon fontos volt, akkor is, amikor nem is voltam hívő. A materializmust sosem tudtam elfogadni érvényes világmagyarázatként. Nem volt számomra kérdés Isten léte, talán ebben kezdetben egy kis protesthozzáállás is volt, hiszen teljesen szekuláris, sőt ateista családi környezetben nevelkedtem.

Vonzott a jehovisták fanatizmusa, bár végül sosem lettem jehovista. Vonzott nagyon a zsidó vallás is, viszont sosem próbáltam komolyan is felvenni, csak amolyan külső érdeklődő maradtam. Bár ebben a korban sokan vonzódtak a keleti vallások felé, bevallom, nekem ilyen időszakom sosem volt, unalmasnak találtam a keleti vallásokat, számomra a nyugati vallások, lásd judaizmus, zoroasztiánizmus, gnoszticizmus, iszlám, kereszténység volt rokonszenves. A gnosztikusokkal sokáig kapcsolatban álltam, formális tagság nélkül.

Nem csoda, hogy végül egy erősen szinkretikus jellegű, de mindenképpen nyugati vallásnál kötöttem ki. Az egyik első mormon voltam Kelet-Európában.

Nagyon gyorsan, alig másfél év alatt sikerült átlátnom a mormonizmus tarthatatlanságát, s elhagytam ezt a felekezetet. Végül négy éven keresztül nem tartoztam egyetlen felekezethez sem, majd csak 1996-ban keresztelkedtem meg és lettem keresztény hivatalosan is az ortodox (khalkedóni ortodox) egyházban. 1997-2005 között igencsak aktív voltam a Bolgár Ortodox Egyházban. 2005 óta nem veszek részt aktívan az egyházi életben, viszont hitem még inkább kiteljesedett. Bár a khalkedóni ortodox egyház tagja vagyok hivatalosan, egyes nem-elsődleges kérdésekben véleményem nem teljesen egyezik az egyház álláspontjával. Úgy tudnám legjobban magamat meghatározni, hogy mindhárom keleti egyházágat (khalkedóni ortodox, nem-khalkedóni ortodox, s asszír-ortodox) az eredeti Egyház jogutódának tekintem, s a köztük lévő nézeteltéréseket emberi hibának tekintem. Remélem, hogy a három ág újraegyesülése még földi életemben bekövetkezik.

*

Szavazásaim:

zbrnvr – nem vettem részt

ne – nem emlékszem

Advertisements