Tudomány és vallás keleten


Miért ismeretlen az ellentét vallás és tudomány között a keleti kereszténységben?

A nyugati kereszténységet ismerők számára meglepő, hogy a tudomány contra vallás viták keleten ismeretlenek, ill. ahol megjelennek, kizárólagos nyugati hatásra jelennek meg az utóbbi időkben.

A hagyományos kereszténység a teológiát mindig is a filozófia részének, azaz társadalomtudománynak tekintette. A természettudományokkal nem keverte, legfeljebb egyes természettudományos tényeket felhasznált a dolgok magyarázásához.

A középkori katolicizmus nagy hibája, hogy a teológiát a természettudományok “anyjának” kezdte tekinteni. A keleti kereszténység ebbe a hibába sosem esett, valószínűleg a fejlettebb tudományok miatt. (Igen, a tudomány az V-XII. sz. között keleten volt fejlettebb.) A katolicizmus is leküzdötte az újkorban ezt a hozzáállást, s manapság csak a radikális protestáns fundamentalizmusra jellemző.

A radikális protestáns fundamentalizmus egy zsákutca, a középkori katolikus zsákutca folytatása, még rosszabb formában.

Ugyanis az történik, hogy a Bibliával látszólag egyező éppen aktuális tudományos elméletre rámondják, hogy “na, ez kóser! ez az igazság”, majd amikor a tudomány paraditgmát vált, jön a virtuális pofáraesés.

A keleti kereszténységben – legyen az akár a görög-szláv ortodoxia, akár az ókeleti egyházak – NEM LÉTEZIK tudomány contra vallás vita. Ugyanis az egyházi álláspont mindigis az volt, hogy a vallás bármilyen természettudományos elmélettel összeegyeztethető, hiszen a vallás nem része semmilyen formában a természettudománynak, hanem rajta kívül áll.

A gyökerek olyan erősek voltak, hogy eleve ez fel sem merült. Azt ne felelejtsük el, hogy a Krisztus utáni első 10 században bizony keleten volt az európai civilizáció zöme, s nem nyugaton.

Persze a keleti kereszténység hagyományos területének egy része a XX. sz. során a kommunizmus által lett meghódítva, s az alapvetően nyugati gyökerű marxizmus itt is véghezvitte romboló eszmeiségét, melynek része volt a kőkemény ateizmus is, kb. abban a formában, mint ahogy manapság Dawkins és társai rombolnak-tombolnak.

Azonban a kommunizmus által meg nem hódított keleti keresztény területen (Görögország, Ciprus, Egyiptom, Szíria, stb.) sosem hatott “furcsának”, hogy valaki egyszerre hívő és tudós, ez az ellentét a XX. sz. során sem jelentkezett, éppen a régi hagyományok miatt. Érdekes – s ezt hozzá kell tenni -, hogy azokon a hagyományos keleti keresztény területeken, ahol az iszlám lett a fő vallás, az iszlám hatás megerősítette a keleti keresztény hagyományokat ebben a tekintetben: az iszlámban is teljesen ismeretlen a tudomány és a vallás ellentéte.

Tehát a keleti kereszténység nem ismeri a protestáns fundamentalizmus problémáit, nem használja a Bibliát tudományos enciklopédiaként, hanem végzi saját dolgát: a lelki terület ápolását és Isten igéjének terjesztést.

Reklámok