A léleknek ennivaló kell


A léleknek ennivaló kell

Hideg van, de én kellemesen borzongok; 
Ülök és várok, felállni nem tudok, 
Nyögök, mikor már érzem, hogy jön, 
Pirosodik arcom, verejtékez homlokom, 
Nyomom tovább, tovább szinte a végtelenig, 
S jön, egyre jobban, egyre csak jön, 
Mintha sziámi gúlákat szülnék meg; 
Érzem ott a bőrömön, hogy a középen túl vagyok, 
S már fellélegezhetek, már ki is jött; 
Halk csusszanással vízbe csobban, 
Néhány csepp felcsap rám, érzem, 
Megborzongok, de a bűzölgés megcsap, 
Kicsit hullámzik bennem egy pici öröm, 
De már fel is állok, mert a lényeg, hogy vége van 

*** 1982 ***

Reklámok