Nemzeti kommunizmus és Nagy Imre


Ha Nagy hatalmon maradt volna 1956-ban.

Ha győzött volna a felkelés és Nagy hatalmon maradt volna, két lehetőség lett volna:

  1. Nagy csak rövid ideig maradt volna hatalmon, nemzeti kommunizmusa egy kis párttá vált volna, miközben a polgári pártok vették volna át a fő szerepet – nos erről az esetről nincs mit mondani, hiszen ezzel Nagy szerepe jelentéktelenné vált volna.
  2. Tartósan Nagy maradt volna a vezető, s nemzeti szovjetellenes kommunizmusa maradt volna a fő politikai erő az országban – meggyőződésem, hogy ez katasztrofális eredményekhez vezetett volna.

Miért? Ebben az esetben Nagy lett volna a Pozsgay 1956-os változata.

A 80-as évek végén a  kommunista párban (MSZMP) már hagyományos ortodox kommunista nem volt hatalmi pozícióban, csak reformisták voltak. Három fő reformista elem volt:

  • a Grósz-félék, akik a kínai utat tartották jónak: azaz gazdasági szabadságok terén teljes változás, viszont a politikai szabadságjogokban csak korlátozott nyitás,
  • a Horn-félék, akik szocdem, szoclib alapon akarták átszervezni a pártot (de facto ez győzött, ez a mai MSZP).
  • a Pozsgay-félé, akik valamiféle Nagy Imre módon, nemzeti kommunizmust akartak, kb. mint Milosevics Szerbiában.

A legveszélyesebb a Pozsgay-féle irányzat volt, ezért volt alapszükség Pozsgayék földbe döngölése, mint ezt az akkori Fidesz helyes mondta. Persze vicces, hogy Pozsygay ellehetetlenítése elsősorban a Fidesz érdemes volt akkoriban, majd 10 évvel később Pozsgay és a Fidesz egymás legközelibb haverjai lettek. S eközben nem Pozsgay változtatta meg nézeteit, de ez már kérdés.

A lényeg: a nemzeti kommunizmus szerintem veszélyesebb  a hagyományos kommunista ideológiánál.

Reklámok