A magányos permetszóró


A magányos permetszóró

Hosszú munkának
Nyugalom a vége,
Mondta a permetszóró
A Phobos közelébe érve.

Marsbéli küldetésből visszatérve,
Permetszóró röhög;
Ó, jajj, elveszett a röhögője,
S most már csak köhög.

Köhög a permetszóró,
Köhög a Föld közelében,
Egyfolytában csak köhög,
Permete szelében.

De mikor a Földre leér,
Eláll permetje;
Nem hisz szemlencséjének szórónk:
Sehol egy árva permet.

Nem érti szórónk,
Hogy mi történhetett;
Nem érti s nem is értheti,
Hiszen ez felfoghatatlan…

Sír a permetszóró,
Sír szegényke, zokog a drága,
Könnyes szemlencsével
Ezt zokogja a kis árva:

“Hová lett a sok jó barát?
Hová lett a sok jó szóró?
Hová lettek az emberek,
Kik szórókat csinálnak?”

Szórónk sírását
Egy távoli hang megtöri,
Zokogását
Egy messzi hang meg-megtöri:

“A totális atomháború
Nem tréfa, te kis drága;
A totális atomháború
Drága, te kis árva.

Hirosima – bumm,
Nagaszaki – bumm,
Ledobták az atombombát –
Bumm, bumm, bumm, bumm, bumm.”

Repül, repül, repül,
Szórónk egyfolytában csak repül,
Kihalt városok felett,
Elpusztult életek mellett.

Reménytelen keresés
Eme repdesés,
Szórónk nem lel,
Senkit sem lel.

Egy Föld,
Egy Nap;
Egy élet,
S csak egy szóró.

Ez a szóró
Az utolsó szóró,
Ez az élet
Az utolsó élet.

*** 1982 ***

Reklámok