Ballibnek lenni


Mit jelent ballibnek lenni?

A kérdés tisztázása rendkívül fontos, hiszen Magyarország rossz sorsa az utóbbi 25 évben leginkább ezen rákfenének köszönhető.

Mit is jelent valójában ballibnek lenni?

Először is le kell nézni, sőt időnként utálni az embereket, a népet, a szavazókat, ugyanis a “rohadékok” időnként képesek nem úgy szavazni, ahogy az “helyes” lenne.

A ballib emellett – bár elveti teljes egészében a marxizmust annak politikai, gazdasági, filozófiai értelmében – megszállott marxista gondolkodásilag. Hiszi, hogy van egyetlen helyes nézet, hiszi, hogy minden más nézet csupán egy még nem eléggé kifejlett stádiumban lévő fejletlen és téves eszme, mely azonban előbb-utóbb el kell, hogy jusson “fejlődés” útján az “egyetlen igaz” nézethez.

A ballib mélyen antidemokrata, külsőleg demokratára festett gondolkozása mélyén egy kisdiktátor rejlik, aki hisztizik, ha a többség demokratikusan nem az ő elképzelését szavazza meg. Ilyen esetekben a demokráciát nem hajlandó elfogadni, hiszen – szerinte – ez a demokráciával való “visszaélés”: “visszaélés” a demokráciával, ha a demokrácia eredménye egy “nem-demokratikus” döntés. Azt pedig, hogy mi “nem-demokratikus” csakis ő döntheti el, semmiképpen a többség, ilyen nehéz kérdésben ugyanis nem dönthet az ostoba és műveletlen mucsai parasztsereglet, ehhez a bonyolult feladathoz ballib megmondóembernek kell lenni. Hiszen a többség valójában szörnyen buta barmok gyülekezete, kivéve persze, ha “helyesen” dönt, ez esetben öntudatos polgárok közösségévé nemesül ez a mindig gyanús és potenciálisan gonosz csürhe.

A ballib nehezen tűri a vallást, kiröhög mindenfajta hazafiságot, minden hagyományt értelmetlennek tekint. Számára a vallás káros babona, a hazafiság idegenellenes nacionalizmus, a hagyomány pedig nevetséges maradiság.

Természetesen egész más mércével méri a SAJÁT új hagyományait, elveit. Az ezekben való hit minden ember alapkötelezettsége, s aki a legkisebb elemet illetően is vitázni próbál, azt az örök átok, kiközösítés, s – ha lehet – az egzisztenciális ellehetetlenítés sújtja. Az én emberem az független, civil és szakember, míg aki nem az én emberem, az lefizetett bunkó.

A ballib lételeme még a kirekesztés. Ha nincs kit kirekeszteni, akkor boldogtalan. Mint lánglelkű marxista az osztályellenséggel szemben, ő ugyanúgy kérlelhetetlen a “nácikkal” szemben. Náci mindenki aki nyíltan nem ért egyet a ballib tabukkal.

Történetileg, eredetében a ballibség fő hordozója a kommunizmusból hajdanán kiábrándult ex-kommunista értelmiség, mely az ultraliberalizmusban találta meg az új egyetlen igaz eszmét. De természetesen ez csak az eredeti fősodor. Ma már a ballib agytrösztök megmondóemberei között megtalálhatók egészen más háterrű személyek is.

A ballib egyik furcsán torz alfaja  a kelet-európai ballib. Ennek sajátos jellemzője a fentieken kívül még az úgynevezett “nyugat” feltétlen és vak imádata. Persze a kelet-európai ballib sosem vesz tudomást azokról a nyugati fejleményekről, tényekről, melyek ellentétben állnak a ballib szent tannal.

S végül: a ballibség – a közhiedelem ellenére – nem ideológiafüggő, így nem feltétlenül kapcsolódik a baloldali vagy liberális oldalhoz, ez egy eszméken túlnyúló valami. Bulgáriában például – ellentétben Magyarországgal – a jobboldal egy része ballib, míg a baloldal sokkal inkább mentes tőle.

Reklámok

4 thoughts on “Ballibnek lenni

  1. A cikk szerint a ballibség nem feltétlenül kapcsolódik a baloldalhoz, mert máshol jobboldaliak a ballibek…
    nade nem azért ballib mert baloldali-liberális?
    mert, ha jobboldali akkor jobblib vagy orbán után jobbillilb 🙂

    • Ez csak egy elnevezés, etimoiógiailag nem érdemes elemezni. Leírtam mit értek alatt. Eleve abszurd aki egyszerre balos és liberó, ilyen nincs sehol a világban, legalábbis a szó eredeti értelmében.

      • Persze, hogy nincs. Ezek szöges ellentétben állnak egymással.

  2. Kiegészíteném még pár ismertetőjeggyel:

    Klasszikus ballib tulajdonság a “gyűlölni” ige használata. Tehát a nem szimpatizálásnak nála nincsenek fokozatai, nincs olyan, hogy nem szeretek valakit, nem az én ízlésem vagy hasonló vagy gyűlöl vki vagy azt a nótát fújja, ami az övé.

    Természetesen őt magát gyűlölőként sosem definiálja így ha kritika éri, hogy nem szereti hovatovább hátba támadja a nemzetet, aminek tagja, akkor több dolog történik rögtön egyszerre:

    – Kiderül, hogy míg a vélemény szabadsága és kinyilvánítása mindennél előbbre ő ennek égisze alatt szeret kritizálni, azt már nem szereti ha őt kritizálják

    – Azért mert folyamatosan keresztbe tesz hazájának és mondjuk a “magyar” melléknevet rendszeresen a hülye, félkegyelmű, fasiszta és az alantas féreg szinonimájaként használja az még nem azt jelenti, hogy ő magát nem tartaná-e nagyobb magyarnak mint mondjuk Deák Ferenc. Sőt kikerekedett szemmel kikéri magának a feltételezést is.

    – Ha az általa elterjedt normák ( például a nemzeti jelképek nevetségessé tétele ) nyíltan tovább nem vállalható elkezdi burkolt formában terjeszteni. Például nem azt nem mondhatja, hogy a matyó hímzés náci jelkép ezért ne hordja senki; de azt igen, hogy amit ma matyóként kapsz a boltban ott a virágszirom két milliméterrel nagyobb és két árnyalattal vörösebb mint, amit ő eredetinek tart ezért undorodik tőle.

    A nemzeti jelképektől nem azért viszolyog mert azok rondák mert ízléstelenek lennének hanem mert elsajnálja az összetartozás érzését honfitársaitól. Ő magyar mondjuk mert jobban élvezi Erkelt mint Wagnert és fejből tud 200 népdalt. Akinek az intellektusa vagy érdeklődése ezt nem teszi lehetővé az ne viseljen kokárdát vagy székely inget mert az ódivatú és avittos.

    Még egy fontos dolog: Egy libsi mindig azt mondja meg másoknak, hogy kell(ene) élnie. A saját életében nem tartja fontosnak nagyszerű eszméinek gyakorlatba ültetését. Foggal-körömmel fog harcolni ha egy homokos sertepertél a gyereke körül és nem járulna hozzá, hogy füvezzen és soha eszébe nem jutna, hogy akár egy percet is dolgozzon Afrikában önkéntesként.

Hozzászólások lezárva.