Szaúdi történet


Szíriai ismerősöm elbeszélése alapján született ez a történet. Szíriai ismerősöm ortodox keresztény arab és évekig Szaúd-Arábiában dolgozott.

Szaúd-Arábia a világ azon országa, ahol a legkisebb a vallásszabadság.

Nemcsak létezik hivatalos államvallás (ez sok más országban is létezik, Európában is), de az államvalláson kívül bármilyen más vallás követése szaúdi állampolgár által bűncselekménynek minősül, emellett tilos az államvalláson kívül más vallás létezése intézményes formában az ország területén. Ha muszlim vallású áttér más vallásra, a büntetés pedig lefejezés.

Természetesen Szaúd-Arábiában élő, dolgozó külföldi követhet bármilyen vallást. (Persze ha valaki szaúdi állampolgár akar lenni, előfeltétel az áttérés az államvallásra.) Ez azonban nem foglalhatja magában a külföldi vallásának propagálását és nyilvános gyűlések tartását. Magánjellegű, zártkörő vallási szertartás tartható idegen vallású külföldi által, a külföldi személy magán lakhelyén, ha a gyűlésen nem vesz részt szaúdi állampolgár vagy muszlim vallású külföldi.

Szaúd-Arábiában többmillió külföldi él, a lakosság negyede külföldi. S bár ezek 80 %-a muszlim vallású külföldi, így is jelentős, kb. 2 millió a száma azoknak a külföldieknek, akik nem muszlimok. Ezeknek kb. a fele hindu, a másik fele keresztény. A hinduk elsősorban indiai vendégmunkások, míg a keresztények egy része arab, más részük Fülöp-szigeteki vendégmunkás, persze kevés európai is van.

Szaúd-Arábiában fontos kormányszerv a Vallási Rendőrség. Ennek feladata ellenőrizni nem sérti meg-e valaki a vallásszabályokat és persze a fő feladat annak vizsgálata, hogy a muszlimok nem sértik-e meg a muszlim vallási törvényeket. Pl. böjt alatt nem eszik-e esetleg egy muszlim, vagy az ima ideje alatt nincs-e valami mással elfoglalva.

A Vallási Rendőrség különösen szeret elithelyek vizsgálódni, pl. ötcsillagos szállodákban. Itt ugyanis megeshet, hogy valamely gazdag muszlim fiatal igyekszik megsérteni a szabályokat, abba a hitben, hogy gazdagsága és a hely meg fogja őt védeni a büntetéstől.

Persze a Vallási Rendőrség igyekszik spórolni saját idejét, energiáját. Így pl. gyakran él a faji profilizálás módszerével. A nagyon fehér, nagyon európai kinézetű külföldit jellemzően nem ellenőrzi, mert feltételezi róla, hogy valószínűleg biztosan keresztény. Ugyanígy a nagyon sötét börű, dél-indiai (magyarul: cigány) kinézetű embereket sem ellenőrzi minden esetben, hiszen az indiaiak egy jelentős hányada hindu vallású. Viszont a közel-keleti, arab kinézetű embereket mindig ellenőrzik, hiszen itt nagy az esélye, hogy az illető muszlim vallású.

Itt jön ismerősöm egyéni története. Őt nagyon sokszor ellenőrizték. Hiszen nyilván nem böjtölt a muszlim böjt alatt és imára sem ment a mecsetbe.

Szóval ül és eszik az étteremben, vagy pihen mecsetbe vonulás helyett a hűs szállodai előtérben. Jön a Vallási Rendőrség, körbenéznek és azonnal észlelik a muszlimgyanús arabot. Érzik, hogy most végre sikerült elkapni egy bűnözőt. Persze rögtön jön az igazoltatás. Szíriai ismerősöm mindig átélvezte ezt a helyzetet, lassan, komótosan vette elő okmányát, majd nyomta azt a vallásrendőrök orra alá. Azokról meg gyorsan lelohadt a kezdeti lelkesedés, amint meglátták az igazolványban a „vallás: keresztény” szöveget. Ismerősöm azt azért hozzátette, a vallásrendőrök ilyenkor általában korrektek voltak, még olyan is volt, hogy „jó étvágyat” köszöntéssel távoztak.

Persze ünnepelni nemigen lehetett, Húsvétra jellemzően átjártak Dubaiba ünnepelni, ahol lazábbak a szabályok és ott templomok is vannak, köztük a térség egyik legszebb ortodox katedrálisa is Dubaiban működik. 

Advertisements